A betegek kérdései (764)

  • Kedves Eszter! Köszönöm a válaszokat. Mikor elkezdődött a visszony, már nem volt jó a házasságuk,…

    Kedves Eszter!

    Köszönöm a válaszokat. Mikor elkezdődött a visszony, már nem volt jó a házasságuk, azt mondta nekem a feleségéről hogy egy határozott de néha kicsit rideg üzletasszony. Ha jó lett volna a házasságuk nem megyek bele a visszonyba, ezért érzem úgy hogy jogtalan voltak a pofonok.
    Köszönöm mégegyszer a válaszait.

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Kérdező,
    Köszönöm a visszajelzést. Kívánom, hogy ebből a történetből vigye magával az Önnek fontos tanulságokat, és hogy legyen képes továbbra is a másik fél, a többi résztvevő szempontjából is értékelni a helyzeteket, ez fontos és jó képesség.
    Üdvözlettel: Biró Eszter

  • Kedves Eszter!

    Köszönöm a gyors és tartalmas válaszát. Jól látja a dolgokat, olyan szinten lelki kérdés is amit az elöző levelemben elfelejtettem leírni hogy amikor a feleség felpofozott, lelkileg egy kissé megtört. Mivel nem tudtam mitévő legyek, miután lekeverte nekem a második… Még több

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Kérdező, nem csodálom, hogy megalázottnak érezte magát. Az ebből való felépüléshez szerintem érdemes végiggondolnia, hogy mennyire akarja elfogadni saját magára nézve érvényesnek a feleség… Még több

  • Kedves Eszter! Nem rég kialakult egy kapcsolatom egy férival amolyan laza sex kapcsolat volt,…

    Kedves Eszter!

    Nem rég kialakult egy kapcsolatom egy férival amolyan laza sex kapcsolat volt, már csak azért is mert ez a férfi még nem vált el a feleségétől,csak vállófélben voltak. Nem olyan rég fent voltam a férfi albérletében, mivel pár hónapja külön él. Egyedül voltam mert ő éppen le ment a boltba, amikor egyszer csak csengettek. A feleség volt az aki még hozott pár ott marat holmit. A feleség aki egyébként már régen gyanakodott a férjére, egyből lehordott mindennek, én vissza szólni se mertem,( pedig temperamentumos vagyok én is.) Egyszer csak megkérdezte mi óta tart a visszon, én elmondtam erre a következő válasza egy hatalmas pofon volt. Meglepődtem,de mielőtt eszméltem volna a másik arcomon is csattant egy pofon. ( A fejem zúgott, arcom sajgott,fülem csengett.) Ezután felkaptam a táskám és elmentem a lakásból. Egy órával később hívott a pasi aki nagyon sajnálta az esetett.Én viszont megalázottnak éreztem magam, doktornő szerint jogosan kaptam azokatt a pofonokat a feleségtől?( A férvival megbeszéltem addig szünet van amíg el nem vállnak.)

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Kérdező,

    Magánemberként van erről a helyzetről határozott véleményem,de ezen az oldalon pszichológusként válaszolok, és szakemberként nem tudok egyértelmű választ adni.

    A kérdése valójában nem is pszichológiai jellegű, hiszen az, hogy szabad-e megpofozni, vagy jogos-e megpofozni a válófélben levő férjünk szexuális partnerét, az nem lélektani kérdés, hanem mondjuk erkölcsi és jogi kérdés is. Gondolom, hogy sokan jogosnak tartanák ezeket a pofonokat, és sokan nem. A jogi oldalt még kevésbé ismerem, azt jogásztól lehetne megkérdezni.

    Én inkább onnan indulnék el, hogy mondjuk pszichológiai oldalról hogyan látom. Én úgy gondolom, hogy Önnek nem is lett volna muszáj válaszolnia a feleség kérdésére, hiszen ez a férj és a feleség házasságának és válásának ügye elsősorban, én azt hiszem, hogy Önnek és a feleségnek nincs sok beszélni, vagy megbeszélni valója egymással. Hogy a válófélben lévő férj és feleség egymást még házastársának tekinti, és így továbbra is elvárják egymástól a szexuális hűséget, vagy pedig nem, azt is nekik kettejüknek kell megbeszélni.

    Gondolom egyébként, hogy ha külön élnek, akkor Ön azt gondolta vagy gondolhatta, hogy már lényegében szakítottak egymással, ha a válóper még nem is zajlott le. De ha tudta, hogy a feleség még hűséget várna, akkor sajnos lehetett számítani arra a kockázatra, hogy a feleséget nem fogja hidegen hagyni a kapcsolatuk híre, és nem biztos, hogy higgadtan fog viselkedni. Ez az Ön része ebben, hogy egy (jogilag) házasságban élő emberrel való kapcsolatnak vannak előre látható kockázata.

    Másfelől viszont, ha Ön esetleg tudta is, hogy ez a szexuális kapcsolata "megcsalása" a feleségnek, az sem veszi le a feleségről a felelősséget, hogy megütötte Önt. Még akkor is, ha vannak olyan körülmények, ami miatt esetleg érthetőek lehetnek az indulatai.

    Röviden szólva pszichológiai oldalról nézve nincs egyértelmű válasz. Annyi a vélemény, ahányan megítélik, és egyértelmű igazság nincsen. De úgy vélem, hogy Ön úgy gondolja, hogy a pofon jogtalan volt, és mivel nem akarja kitenni magát annak, hogy ilyen kellemetlen helyzet megismétlődjön, ezért döntött úgy, hogy egy darabig távol tartja magát ettől a kapcsolattól. Ha így volna, megértem a döntését.

    Biró Eszter

  • Tisztelt Doktor NŐ Van egy olyan problémám,hogy egy testépítő srác,nem megy ki a fejemből. Régi…

    Tisztelt Doktor NŐ
    Van egy olyan problémám,hogy egy testépítő srác,nem megy ki a fejemből.
    Régi munkahelyen ismerkedtünk össze.Ő már az első találkozásnál,óvatosságból,nem mondta el,milyen kapcsolatot,viszonyt szeretne.Egyedülállóak vagyunk,jelenleg is.Ebben a viszonyban,ami már nem az,mert nem keressük egymást,egyszer belépett,egy olyan lány ,nő aki 1,5 évet húzott le vele.Őt bemutatta,a barátainak,családnak.Velem megismerkedett,második randin,már csak taperolni kezdett,és egyből csók.Kis pettingelésünk is volt.Lopott helyeken,lopott órák.
    Viszont megmondtam,kizárólag sexkapcsolatot akar néha,de nem 1 éjszakára.
    az ilyen pasi,az egyáltalán mit akar???
    Hosszútávú sexel,mire vágyik,ha elakar menekülni,az érzelmek elől..Már mint,szerény lány lévén,nem érzett irántam semit.
    Folyamatosan,pásztázza,a csajokat a jelenlétemben.
    Az ilyen pasi idősebb korában megváltozhat???? ő most 35.éves.
    engem csak akkor keres,ha helyettesíthetek valakit.vagy simogatásra,csókra,érzékiségre,stb vágyik.Olyankor,meg megbeszéltük,h sex nincs,egyé más fifti fifti alapon minden.
    Nem tudom elfelejteni,pedig már 2.5 éve nem látom.
    egyszerűen,jó adonisz egoista állat,de közbe meg,nagyon érzéki,és olyan érzéseket kelt bennem,amiről eddig nem is gondoltam h létezik.
    simán,a csókjaitól,ruhában,mikor simogat elmegyek....
    Csak néhányszor találkoztunk,de szerelem,vagy valéami bennem elindul,benne NEM!!!
    Azt kérdezném,össze visza kavargó érzéseim vannak??
    Nem hagytam h lefektessen,viszont kíváncsi lennék rá,h milyen lehetne máshol is vele...
    Nem tudom mit tegyek???
    saját magamat,már annyira kikészítettem,h egyszerűen nem tudok semmire se figyelni,mert ha Facebookon is meglátom,mert ismerősök vagyunk,hevesen ver a szívem,a gyomrom,az is nagyon kivan.
    már a képeiől,olyan érzések kavarognak bennem,mintha most is a karjaiban alélnék...
    Mit tegyek ezzel a kapcsolatfélével,vagy nem kapcsolattal???
    És az érzéseimmel????

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Kérdező,

    Ha jól értem, a srác egyértelműen megmondta, hogy csak szexuális kapcsolatot akar. Ha ez így van, akkor tiszta sor, hogy Önnek elég kevés a kilátása arra, hogy ennél egyebet kapjon tőle. Még ha meg is változna idősebb korára, ahogy Ön kérdezi vagy reméli, akkor is, mennyi az esély rá, hogy az is megváltozik, amit Öntől akar?

    Persze nyilván, semmi sem kizárt teljesen, de Önnek kell megítélnie, hogy mennyi az esély, és megéri-e, tud-e várni az esetleges változásra.

    Mivel Önben is nagy a szexuális vonzalom iránta, és az egymásnak szerzett öröm is kölcsönös, ezért nyilván mehet a kapcsolatuk így is tovább, ha ez mindkettejüknek megfelel.

    Ha viszont Ön úgy érzi, hogy ez a kapcsolat nem az, amit Ön keres, akkor Önnek kell eldöntenie, hogy benne marad, vagy sem. Bírja-e ennek a kapcsolatnak a feszültségét, vagy sem.

    Tudom, ez most nagyon szárazon hangzik, de komolyan gondolom a fentieket. Mivel Ön felnőtt ember, széles a szabadsága, hogy mit választ. Ritkán fekete-fehérek a helyzetek, minden kapcsolatban van jó is és rossz is, és azt csak Ön tudhatja, hogy ez így megéri-e. Ha igen, akkor szabadságában áll ezt a kapcsolatot folytatni. Ha nem....

    Kívánom, hogy tudjon jól dönteni.

    Üdvözlettel: Biró Eszter

  • kedves Pszichológus asszony! Milyen személyiségre utal az ha valaki folyamatosan pontatlanul,…

    kedves Pszichológus asszony!

    Milyen személyiségre utal az ha valaki folyamatosan pontatlanul, tele elírásokkal, melléütésekkel küldi el az e-mail leveleket, üzenetben így ír stb..
    vagy ez mire utalhat? Milyen tulajdonságokra?

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Kérdező, a pszichológiai összefüggések lényegesen bonyolultabbak annál, hogy egy ennyire rövid, és kevés információt tartalmazó levél alapján bármilyen használható választ lehessen adni.
    Amit megbízhatóan tudok ennek alapján mondani, azt Ön is tudja: egy ilyen ember nyilván pontatlan, siet, agyonhajszolt, vagy egyéb okból figyelmetlen.
    Üdvözlettel:
    Biró Eszter

  • Kedves Eszter! Köszönöm még egyszer hogy ennyire segíteni próbál Ön is! Már csak 1 kérdésem…

    Kedves Eszter!

    Köszönöm még egyszer hogy ennyire segíteni próbál Ön is! Már csak 1 kérdésem lenne aztán már remélem a javulásról fogok írni.Ön szerint a leirtak alapján jól látom a dolgokat? Értem ez alatt a segítségkérést,az időt amit valóban nem lehet beszabályozni,azt hogy esetleg már konkrétan nem is a fiú személye hanem saját magammal van a probléma hogy ennyire nem tudom elfogadni ezt a helyzetet,hiszen nem is találkozunk kapcsolatot sem tartunk már lassan több mint 2 hónapja.Biztosan érti a kérdésemet csak nem sikerült jól megfogalmazni ebben meg tud erősíteni és újra mondom hogy a beszélgetéseink alapján ,hogy pár dolgot reálisan látok?Hiszen azt is tudom hogy ő már nem fog nekem így kelleni családostól úgy érzem azért a "földön" járok és kezd lassan tisztulni a kép.Arra hogy mit szeretek csinálni nagyon eltalálta mert úszni mostanában szeretnék menni,filmeket is nagyon szeretem,tegnap 1 barátnőmmel is csavarogtunk jól kibeszéltem újra magam.

    Köszönöm a válaszát erre a kérdésre és hogy ennyit segített,de úgy is fogok írni majd hogy javultam e akkor már remélem jobb hangulatban.
    Tisztelettel:Lilla

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Lilla, a levelei már most is sokkal összeszedettebbek, mint voltak korábban, én ebből is érzékelem, hogy a felépülése megkezdődött. Igen, szerintem igaza van, jól tette, hogy segítséget kért, igaz van, hogy nem volna jó határidőt kényszeríteni magára, hogy mikorra kell jobban⁄jól lenni, ez nem olyan dolog, amit parancsra lehet elérni, hanem olyan belső munkával, aminek a szükséges idejét nemigen lehet előre biztosan megmondani. Különben meg szerintem nem is az idő a lényeg, hanem hogy olyan stabilitást, egyensúlyt, harmóniát érjen el, amit meg is tud őrizni, ehhez képest az idő másodlagos kérdés. Persze azt nagyon is megértem, hogy ha szenved, akkor azt nagyon gyorsan szeretné a háta mögött hagyni.

    Biztos a fiúval is van probléma, meg a kapcsolatukkal is volt. De ezzel most nem tud, és nem kell már utólag semmit tennie. Amivel dolga van, az tényleg az, igaza van, jól látja, hogy önmagát megértse, hogy mitől ment bele egy ilyen kapcsolatba, mi vonzotta, és mitől nehéz most továbblépnie. Szóval azért kell önmagával foglalkoznia, mert ebben van az esély, a lehetőség, önmagát tudja a világból leginkább befolyásolni, másokat sokkal kevésbé. Azt is mondhatnám, hogy ha nem tehet is (vagy nem tudom, mennyire tehet) RÓLA, hogy ebbe a helyzetbe került, azért tehet az ELLEN, hogy beleragadjon abba, amibe került.

    Szóval éljen, Lilla, ússzon, csavarogjon, nézzen filmeket, dolgozzon, tanuljon (nem tudom, mivel foglalkozik), és közben foglalkozzon magával sokat barátokkal is, szakszerű segítséggel is. Tudja, az élethez hozzátartoznak a fájdalmas tapasztalatok is, de esélye van arra - nem is tudom, hogy ezt már írtam-e Magának-, hogy erősebben, és bölcsebben, stabilabban és érettebben jöjjön ki egy krízisből, mint ahogyan belekerült. Ezt szívből kívánom.

    Biró Eszter

  • Kedves Eszter!! Nagyon köszönöm tanácsait addig is Ön tartja bennem a lelket ,és megpróbálom…

    Kedves Eszter!!

    Nagyon köszönöm tanácsait addig is Ön tartja bennem a lelket ,és megpróbálom megfogadni azt, hogy valóban csodát ne várjak ne szabjak időpontot mikor leszek jobban ez majd kiderül idővel,sajnos a dr nő annyira elfoglalt volt hogy "csak" keddre tudott időpontot adni addig vajon kibírom? Remélem igen.próbálok magamon is segíteni,de mint beszéltük egyenlőre mindenről ő jut az eszembe ha 1 kisbabát meglátok már rögtön ő ugrik be hogy mindjárt lesz neki is vagy ha külföldről hallok mivel ott dolgozik akkor is hozzákötöm ezt a gondolatot magyarul folyamatosan rá gondolok,értelmetlenül,szerintem majd erre is rá jövök,mert ő meg éli az életét.Nem is keres egyáltalán de jobb is én sem keresem fölösleges.De nagyon szomorú vagyok!! Köszönöm segítségét és mindenképp írok a fejleményekről!

    Tisztelettel:Lilla

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Lilla, sajnos nagyon is természetes a szomorúság, egy kapcsolatot elveszíteni, ha az fontos volt, tényleg nagyon nehéz.
    Megértem, hogy nehéz várnia arra a keddre, de igaza van az idézőjeles csak-kal, hogy ez azért a doktornő időbeosztását tekintve azért mégis közeli időpont.
    Igen, ne szabjon pontos határidőt, hogy mikorra "kell" jól lenni. De abban a biztos tudatban nézhet a közelebbi és távolabbi jövő elé, hogy az biztos, hogy jobban lesz, és lesz jól is, nem csak jobban.
    Szerintem foglalja el magát addig is, menjen társaságba, sétáljon a szabad levegőn, menjen el úszni, nézzen meg egy jó filmet - azért mondok sokmindent, mert nem ismerem a szokásait, nem tudom, miben szokta örömét lelni.
    Minden jót keddig is, és azutánra is.
    Biró Eszter

  • Kedves Doktor nő!! 19 éves vagyok! Kb 4 napja megbillentem lelkileg, kiborultam. Semmilyen konkrét…

    Kedves Doktor nő!! 19 éves vagyok! Kb 4 napja megbillentem lelkileg, kiborultam. Semmilyen konkrét okhoz nem tudnám kötni. Minden jó volt, normálisan ettem, ugyan úgy éreztem magam mint máskor tehát megvolt az átlagos hangulatom. Azonban egyszer csak hétfőn erőteljes szorongás tört rám, rettegtem az emberek között, lehangolt lettem csúnyának éreztem magam, undorító alaknak. Emiatt berúgtam reggel 10 óra fele, megittam 4 sört több pálinkát és így mentem fősulira előadásokra. Na ott pedig leégettem magam, mi több egy gyerekkel verekedtem is! Kedden még rosszabb lett hánytattam magam továbbra is úgy éreztem hogy csúnya vagyok nem tudtam elviselni magam, ezen kívül őrületes dührohamaim voltak mindenkibe belekötöttem. Tegnap már viszonylag jobban voltam de sajnos önbizalomhiányom lett, sírógörcsök, lehangoltság szomorú voltam hogy nem vagyok normális.

    Ma már jobban érzem magam igaz a nyugtató adagomnak tripláját vettem be és kicsit reggel iskolában kiütve voltam, alig tudtam beszélni stb..

    Mikor lesz már vége ennek az őrületnek ön szerint? ÚjRA OLYAN AKAROK LENNI MINT RÉGEN!

    alapbetegségem atípusos anorexia, kevert szorongásos depresszió és falcolások (bár az anorexiában nem vagyok biztos inkább bulimiásnak érzem magam)

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Kérdező, amikor a levelét olvasni kezdtem, a szavait úgy értettem, hogy valóban a semmiből jött ez a nagyon rossz hangulat, és a többi problémák. Mint hogy azonban utóbb kiderül számomra, hogy olyan alapbetegségei vannak, amelyek nagyon is befolyásolják a napi lelki életét, hangulatát, , ezért úgy gondolom, hogy ez a probléma is kapcsolódik az alapbetegségekhez, vagy egyenesen része azoknak.
    Az a legjobb, ha felkeresi azt az orvost, aki a diagnózisait felállította, és aki a gyógyszereit felírja. Kérdezze meg azt is, hogy mi a véleménye arról, hogy Ön a gyógyszerszedés MELLETT pszichológiai segítséget is kapjon.
    Sajnos, amit tudni szeretne, hogy ennek mikor lesz vége, én nem tudom megválaszolni, mert nagyon keveset tudok a történetéről, a problémája okairól, stb.
    Üdvözlettel: Biró Eszter

  • Kedves Eszter! Lilla vagyok ismét,ne haragudjon hogy zavarom köszönöm tanácsait.Valóban arra…

    Kedves Eszter!

    Lilla vagyok ismét,ne haragudjon hogy zavarom köszönöm tanácsait.Valóban arra jöttem rá hogy én egy álom képet kergetek a fiúval kapcsolatban szerintem és már saját magamat kínzom ,persze nem direkt lehet tudat alatt,hiszen 2 hónapja nem is találkoztunk előtte is alig ő folyton eltünt,tehát teljesen megbízhatatlan csak úgy gondolom a szép szavainak dőltem be ,mert már ő is hazudozik mindenkinek és ő maga sem tudja kinek mit mond és mit tegyen.Lehet most az lenne a legfontosabb hogy hagyjak időt ha keres keres majd ha nem nem.De nem szeretnék ennyire szenvedni mint most,mert nagyon rosszul vagyok így úgy döntöttem hogy ma megyek 1 pszichiáter dr nőhöz akihez járok hogy írjon fel hangulatjavítót,tudom hogy az csak 1 mankó de van mellette pszichológus és kérek minél hamarbb tőle időpontot hátha jobban leszek és a pszichológussal ki tudjuk bogozni hogy mi fáj nekem ennyire,de szerintem erre is tudom a választ ez a döbbenetes hogy felfogom és átlátom a helyzetet és azt is tudom hogy vége és mégsem tudom vhogy túltenni magam ezen Ön szerint legalább ez már fél megoldás hogy szakembertől kérek segítséget vajon segíteni fog? És igaza van bnőimnek is hogy ez nem is volt kapcsolat alig találkoztunk ezért írtam hogy lehet önmagammal van a baj hogy ennyit görcsölök ezen értelmetlenül.Hátha már kb 2 vagy 3 hét múlva jobban leszek és már teljesen jobb hangulatban tudok önnek írni,voltam már hasonló állapotban 1 nős férfi miatt akkor csak gyógyszert szedtem de most megpróbálom személyesen a pszichológust én bízom benne hogy fog tudni segíteni csak legyek már jobban mert alig bírom a szenvedést!! Köszönöm válaszát! Lilla

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Lilla, a döntése szuper, pszichiáter, pszichológus remek ötlet. Persze, a gyógyszer mankó, de van, hogy szükség van ilyen támaszra is, ha szakember írja fel, tanácsolja szedését, akkor az teljesen rendben van, biztonságos. És abban is igaza van, hogy kell a pszichológus IS, kibogozni megérteni, feldolgozni, ami történt. Biztos, hogy segíteni fog. Biztos.

    DE: ne csodát várjon, hanem kitartó belső munkára készüljön fel. Hamarosan jobban lesz, ez biztos, ha dolgozik magán, de szerintem irreális az elvárás, hogy 2 hét múlva teljesen jól lesz. Azért mondom ezt, mert ha álmokat kerget a pszichoterápiával kapcsolatban (is!!), akkor csalódhat. Ami reális várakozás ezzel a lépéssel kapcsolatban az az, hogy segítséget kap önmaga megértéséhez, és a továbblépéshez. Gondolom, hogy van mit megérteni, feldolgozni, pláne ha már volt hasonló helyzetben, ami arról árulkodik, hogy valami van Önben, ami miatt hajlamos ilyen férfiakat, ilyen kapcsolatokat választani. (Ami - persze - nem jogosítja fel a volt barátját a hazudozásra, nem is ezért mondom.)

    Lilla, legyen kitartó a szándékában, sok sikert hozzá. Szívesen várom a jelentkezését később is, örülök, ha a javulásról is beszámol.

    Biró Eszter

  • kedves Eszter! Nem győzöm hangsúlyozni hogy Ön milyen empatikus és hosszan érthetően válaszol.…

    kedves Eszter!

    Nem győzöm hangsúlyozni hogy Ön milyen empatikus és hosszan érthetően válaszol. Amit köszönök! Még mindig nagyon fáj.és bánt valahogy pedig túl kell lépnem rajta igaz már leírt minden jó tanácsot segítséget akkor próbálam meg magam összeszedni ezt tudja tanácsolni de meghalni nem szabad hány embernek okoznék azzal fájdalmat szörnyen érzem magam a fiú miatt a hazugságai miatt.Köszönöm eddigi segítségét ha még lenne egy két gondolata ezzel kapcsolatban megírná?

    tisztelettel megköszönném:Lilla

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Lilla, az nagyon is érthető, ha ennyi idő után még fáj, nem is várható, hogy az ember egy érzelmileg fontos kapcsolaton pár nap alatt lépjen túl, szerintem az nem is volna normális.
    Amit tanácsolok, az több, mint hogy éljen, és szedje össze magát, én azt hiszem, már írtam is a lényeget. Fontos feldolgozni, ami történt, végiggondolni alaposan, hogy mit kapott ettől a kapcsolattól, és mi volt benne a rossz. És különösen fontos az a fájdalmas kérdés, hogy hogyan történhetett, hogy ez a fiú ennyi időn át becsaphatta. Tudja ez azért fontos, mert ahhoz, hogy ez megtörténhessen, nem csak az ő hazugságai járultak hozzá, hanem az is, hogy Ön ezeket a hazugságokat elhitte. Na ezt a részét kell Önnek alaposan végiggondolnia, hogy mitől volt az, hogy Ön hitt neki. Ezt azért szükséges saját magában megértenie, hogy a következő kapcsolatába bizalommal mehessen bele, ugyanakkor tudjon magára vigyázni is (saját magát képviselni, így is mondhatnám), jobban, mint ahogy eddig.
    Erre mondtam, hogy ehhez kellhet pszichológus, de az is lehet, hogy a baráti beszélgetések is segítenek.
    Üdvözlettel:
    Biró Eszter

  • Kedves Eszter! Köszönöm nagyon jó tanácsait nagyon jól estek.Csak most ez történt hogy felhívott…

    Kedves Eszter!

    Köszönöm nagyon jó tanácsait nagyon jól estek.Csak most ez történt hogy felhívott pont tegnap ez a fiú egyébként külföldön dolgozik a barátnője meg itthon tehát távkapcsolatban élnek ha lehet ezt mondani szerintem ezt szokták meg,és közölte a srác hogy attól hogy jön a gyerek őt a nője nem fogja megfogni a gyerekükkel és nem tud eggyütt élni a barátnőjével mert állandó vita van,nagyon szeret és azt szeretné ha kimennék vele külföldre és együtt élnénk mert ő a barátnőjét nem akarja és a lány sem menne ki gyerek ide vagy oda.Bár ezt nem hiszem hogy szeret de valami miatt keres mindig ,érezhet irántam valamit vagy már mit higyjek? Olyat is hallottam hogy a gyerekkel nem jön együtt a szerelem meg a boldog együttélés, azt érzem meg számtalanszor elmondta hogy nem szereti a jelenlegi párját nyílván a gyerekét fogja és fog vele foglalkozni csak velem mi a célja? nem értem azt mondta tőlem akart családot velem akar élni és nemrég derült ki hogy terhes a párja de ő képtelen vele együtt élni. Majd jön haza és megbeszéljük de szerintem nekem kell lépnem és lezárnom.Azt sem értem miért kínoz hogy hívogat hogy így meg úgy szeret,ha közbe neki itthon már lesz 1 családja de azt tudom hogy a párjával nem jó a kapcsolatuk és azt mondta a gyerek miatt nem fog vele maradni.Bár egy kisbaba meg is erősítheti a kapcsolatukat ki tudja? Nagy itt a zűrzavar és azt látom ő sem tudja igazán mit is akar.
    Köszönöm válaszát kedves Eszter az előbb ís máris kicsit megnyugtatott ,és erről az új fejleményről mit gondol? Köszönöm

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Lilla, maximálisan egyetértek azzal, hogy Önnek nem kell a fiú akaratától tenni függővé a saját döntését, Ön is léphet, Ön is dönthet.

    Sokmindent tud már, ami segíti a döntését. Tudhatja, hogy a barátja nem tud, vagy nem akar kettejük (mármint a két barátnő) között dönteni, hogy a másik kapcsolatból érkezik egy baba, hogy nem lehet tisztán látni, hogy a másik barátnőjével való kapcsolat merre fog alakulni, stb.

    Önnek azt kell eldöntenie, hogy ezt a kapcsolatot ilyen bizonytalanságokkal együtt is tudja-e, akarja-e vállalni. Nyilván jól akar dönteni, és ehhez a realitást, a valóságot kell figyelembe venni, nem csak a vágyait, a reményeit.

    Ha Ön úgy érzi, úgy látja, hogy bírni fogja ezt a rengeteg bizonytalanságot, hogy tud így boldog lenni, hogy ez az, amit szeretne, mert olyan sokat kap, hogy az ellensúlyozza és elviselhetővé teszi mindezt, akkor szabad úgy döntenie, hogy a kapcsolatot folytatja, hiszen Ön felnőtt ember, dönthet a saját sorsáról.

    De ha úgy érzi, hogy ez a sok kérdőjel, kérdés, kétség Önnek sok volna, akkor tényleg le kell zárni ezt a kapcsolatot, ha fáj is.

    Ezt Önnek kell tudnia. De amikor dönt, tartsa szem előtt, hogy mi az, amit tényleg várhat, mi az, amit valóságosan remélhet, álljon két lábbak a földön, figyeljen az érzéseire, de ne engedje, hogy azok elsodorják.

    Üdvözlettel:
    Biró Eszter

  • Tisztelt Doktornő! Pszichiátriai kezelés alatt álló középkorú férfi vagyok perzisztáló hangulatzavarral…

    Tisztelt Doktornő!

    Pszichiátriai kezelés alatt álló középkorú férfi vagyok perzisztáló hangulatzavarral és dysthimiával.Gyógyszereim jól beállitottak,Tegretol CR és Atarax.Az év nagy részében jól vagyok,feladataimat el tudom látni.Azonban van egy időszak amin nem tudok túl lendülni.Ez olyankor van amikor a szakitásom évfordulója van,ilyenkor nagyon levert és ideges vagyok egyszerre,többet is dohányzom és muszáj elmennem biciklizni.[Sokáig amig nem kezelték a pszichiátriai betegségemet szakszerűen,ezt az időszakot 1,5 mg Seduxennel-negyed tabletta,nem elirás vészeltem át,ezt mondtam a kezelőmnek is bevallottam,mondta bár saját szakállra cselekedtem-de háziorvossal iratva hogy ez olyan kis adag volt hogy semmilyen károsodást nem okozott-de természetesen átállitottak róla,már nem szedem,csak a fentieket-nagypotenciál benzodiazapint meg nem tudok eleve szedni].Valamit segit ilyenkor is,főleg a Tegretol,de mindig "jön" csak enyhébben.Tudni kell az is benne van hogy a volt páromtól csak pár utcára lakom igy fennáll az esélye hogy bármikor összefutunk véletlenül.Nem haraggal váltunk el.

    Megmondom egy ilyen véletlen találkozástól kicsit tartok is,de furdal is a kiváncsiság mi történne,ha....

    Hogy kezeljem Ön szerint ezt a traumatizációt,másrészt mi lenne a helyes megoldás ilyen találkozáskor?

    Az év többi szakában nincs ez a nosztalgia a hölgyre nézve egyébként.

    Elnézést a hosszú irományért,orvosom lelkiismeretes mindent elkövet jobban is vagyok,de ez iránt még vannak kérdések bennem.

    Üdvözlettel:Egy kamaszos lelkű

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Kérdező,

    Egy szakítás (vagy más fájdalmas emberi veszteség) évfordulója azoknak is nehéz időszak, akiknek amúgy nincsen hangulatzavara. Vagyis az is lehet, hogy ez a levertség és idegesség, amit ebben az időszakban él át, relatíve független az alapproblémájától.

    Hogy a volt párja a közelben lakik, külön nehéz helyzet. Gondolom, ha összefutnának, akkor sem az nem volna jó, ha nagyon elkezdenének beszélgetni, de a másik véglet sem, hogy úgy menjenek el egymás mellett, mintha éppen csak alig ismerős szomszédok lennének. Gondolom, esetleg megkérdezhetik egymástól, hogy ki hogy van, jól mennek-.e a dolgai, aztán mehetne tovább ki-ki a dolgára. Biztos nem lenne érzelmileg könnyű, érdemes lélekben felkészülni tehát egy ilyen véletlenre - ami talán sosem fog bekövetkezni egyébként. Nem tudom, Ön mit tartana helyesnek - a levele alapján úgy hiszem, hogy át szokta gondolni a dolgait, az a legfontosabb, hogy Ön mit tartana egy ilyen helyzetben elfogadható viselkedésnek.

    Érdemes lenne megkérdeznie az orvosát, mit a véleménye arról, hogy a gyógyszerek szedése MELLETT esetleg pszichoterápiás segítséget is igénybe vegyen. A kérdései, amiket feltett, szerintem kifejezetten pszichoterápiába valók: jó volna feldolgoznia a volt párjával kapcsolatos érzéseket, gondolatokat.

    De azért van egy olyan érzésem, hogy nem minden negatív érzés tekintendő betegségnek. Elveszíteni egy kapcsolatot - a z efölött érzett fájdalom sajnos nagyon is természetes.

    Jó, hogy tudja magáról, hogy mikor kell ilyesféle nehéz időszakra felkészülni, A biciklizés remek megoldás, mert tapasztalta, hogy beválik, ezt rendszereen is betervezhetné a napjaiba, máskor is, ebben az időszakban pedig pláne.

    Az is jó, hogy tudhatja, ez a nehezebb időszak el fog múlni, ez biztosan megkönnyíti a nehéz időszak elviselését, ha arra gondol, hogy vége lesz hamarosan. Ha középkorú, akkor még emlékezhet a sorkatonaságra, és arra, hogy annak utolsó 150 napjában hogy vagdosták a kiskatonák a centiméter szalagot, számolva a még hátralevő nehéz időt. Lélekben ön is vagdoshatja a centit.

    Üdvözlettel Biró Eszter

  • Kedves Eszter!
    33 éves nő vagyok tavasszal megismerkedtem 1 fiúval akinek akkor volt barátnője de azt állította szakít ,teljesen belém szeretett velem akar családot stb én is beleszerettem és most derültek ki dolgok hogy végig hazudozott ugyanis 8 hónapos terhes a bnője én ettől teljesen… Még több

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Lilla, először is engedjen meg egy nagyon nem pszichológusos szót: meg ne haljon, semmiért se haljon meg, az élet gazdagságáról le ne mondjon!

    De most higgadtabban, és sokkal… Még több

  • Kedves Eszter! Nagyon köszönöm! Üdvözlettel, Szilvia

    Kedves Eszter!

    Nagyon köszönöm!

    Üdvözlettel,

    Szilvia

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Szilvia, minden jót kívánok, hogy változtatni tudjon, azon amin úgy érzi, hogy kell, és hogy ezt bölcsen tudja megítélni.
    Biró Eszter

  • Kedves Eszter! Köszönöm szépen a gyors választ! Sajnos ez az ember még ennek ellenére is…

    Kedves Eszter!

    Köszönöm szépen a gyors választ!
    Sajnos ez az ember még ennek ellenére is túl sokat adott nekem ahhoz, hogy ki tudjak szeretni belőle. Amióta szakítottam vele, nem tudok létezni, fizikai és lelki tüneteim is nagyon súlyosak :( Valamiért vele tudom csak igazán elképzelni a jövőmet, pedig volt már sok párom, ezért is próbálnám meg először, hátha tud változni. Pedig az eszem azt mondja, ki kéne lépnem ebből a kapcsolatból.
    Megkérdezem a NANE-t, ők mit tudnak javasolni.

    Köszönöm!

    Üdv,

    Szilvia

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Szilvia, jó embereknek is lehetnek nehezen vagy sehogy sem uralható indulatkitörései, ebben igaza van. Ha a párja igazán akarja, akkor jó esély van arra, hogy ez változzon. Közben pedig Maga is vigyázzon magára.
    Biró Eszter

  • Kedves Eszter! Van egy 38 éves párom, aki nagyon könnyen ideges lesz, és ha ideges, akkor…

    Kedves Eszter!

    Van egy 38 éves párom, aki nagyon könnyen ideges lesz, és ha ideges, akkor elveszíti az önkontrollját (kidülled a szeme, nem fókuszál, a nyakán is kidüllednek az erek, megfeszül, zihál, durva eseteben a földön fetreng és félrebeszél utána, sokszor olyan, mint egy 3 éves gyerek reakciója), agresszívan viselkedik. Már néhányszor volt, hogy pl. féltékenységemből eredő fejtegetésemből-gyanakvásomból kialakult párpeszéd-vita odáig fajult, hogy ebbe az állapotba került és elindult felém és a falhoz lökött. Mindig megbánta, tehát nem veszi természetesnek ezt a viselkedést. Legutóbb viszont nagyon kikeltem magamból, hisztérikusan viselkedtem, amitől ő is láthatóan "bekattant" és mint ha ki akarná kapcsolni a forrását annak, ami őt bántja, pofon ütött. Most nem találkozom vele, de könyörög, hogy bocsássam meg, és ígérgeti, hogy megváltozik. Javasoltam neki, hogy menjen el orvoshoz ezzel a dologgal.
    A kérdéseim a következők: hova tud fordulni (anyagilag nem áll jól, TB-je még nincs), ahol segíthetnek rajta? Meg tud gyógyulni-változni? Az a baj, hogy én is nagyon nehéz eset vagyok, tehát nekem is kéne változnom, hogy ne idegesítsem fel ennyire, de nagyon szeretem őt és nem tudok nélküle élni, 3 napja nem láttam és megőrülök :(
    Előre is köszönöm a segítséget!
    Üdv,
    Szilvia

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Szilvi,

    A párjának a TB-t kell gyorsan elintéznie, utána fel tudja keresni a területileg illetékes pszichiátriai gondozót. Olyan ellátás, ami úgy volna ingyen, hogy sem saját zsebből nem kell érte fizetni, sem a TB nem fizeti (mert a segítségkérőnek nincs biztosítása), olyan nincs. Kivéve az akut életveszély helyzetét, amikor pl. valakit baleset ér, vagy szívrohamot kap, ilyenkor elsősegélyt ingyen is nyújtanak az illetőnek.

    Különben meg ha Ön nem könnyű eset is, ez nem menti a párja agresszióját, semmit sem változtat annak megítélésén sem, és cseppet sem biztos, hogy a Maga viselkedésének változása változtat az ő viselkedésén.

    Önnek teljesen igaza van, ebben segítséget kell kérnie a párjának (és az jó jel, hogy változni akar, remélem, hogy komlyen gondolja, nem csak mondja), de lehet, hogy Önnek is. Nekem szöget ütött a fejembe a levelének az a vonatkozása, hogy annyira megbocsátó ezzel a teljesen elfogadhatatlan⁄ijesztő viselkedéssel szemben. Ajánlom figyelmébe a NANE szolgáltatásait. Nekik lehet ötletük arra is, hogy a párja hol kérjen segítséget. (http:⁄⁄nane.hu⁄)

    Üdvözlettel: Biró Eszter

  • Tisztelt Pszihológusnő ! Elnézését kérem, ha nem az Ön hatáskörébe tartozik a tanácskérésem. Nos,…

    Tisztelt Pszihológusnő !

    Elnézését kérem, ha nem az Ön hatáskörébe tartozik a tanácskérésem.
    Nos, középkorú vagyok, panel lalótelepen élünk. Saját megítélésem szerint tisztelnek a szomszédok.Természetesen ,részemről is ez nyilvánvaló kölcsönösen.
    Férjem ötödik éve lebénították egy rutinnak mondott műtét során.Óriási erőfeszítések árán kát lábra tudott állni és mocorogni is tud bot segítségével az utcán.
    Két éve anyagilag - óriásiáldozatok révén és állami segítséggel - összetudtunk annyi pénzt gyűjtögetni,hogy egy új személygépkocsit vásároljunk.Sajnos már garázsra nem jutott,így az utcai parkolóban tartjuk.
    Ezidáig semmi baj nem történt vele.

    A tegnap az egyik - éppen a balkonon dohányzó - szomszédot merni véltem megszólítani,hogy ha lehetséges lenne ne a földre dobigálja a csikkeket . Erre ö nagyon felháborodott és még este is a témával kapcsolatosan zaklatott, mondván,hogy megsértettem a lelkét ezzel.

    Reggel mentünk az autónkhoz és láttam,hogy megrongálta valaki.
    Természetesen nem tudok rábizonyítani semmit.

    A leírtak alapján tisztelettel kérném az Ön esetleges véleményét arról,hogy hogyan,miképpen viszonyuljak a szomszédhoz esetlegesen a " műve " után.

    A rendőrségen nincs szándékomban feljelentést tenni.

    Köszönöm szépen,hogy elolvasta a problémám.

    Esetleges válaszát Klárika várná.

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Klárika,

    Leveléből kiderül, hogy nem biztos, hogy a szomszéd rongálta meg az autót, nem csak mert nem tudja rábizonyítani, hanem azért se biztos, mert egy panel laktelepen rengetegen élnek, és rengetegen közlekednek is olyanok, akik nem is laknak ott. A rongálásoknak gyakran nincs is semmiféle személyes motivációjuk, az elkövető nem is ismeri azt, akinek a vagyonában kárt tesz.

    A szomszéddal tehát szerintem csak arról lehet esetleg érdemes beszélni, ami a csikkek miatt történt Önök között. Azt nem hiszem, hogy ki lehetne deríteni, hogy ki rongálta meg az autót.

    Azt nem tudhatom, hogy ahhoz, hogy a biztosító fizessen, nem kell-e rendőrségi feljelentést tenni - de ez már nem is pszichológiai kérdés, ezt a biztosítónál tudják megmondani.

    Sajnálom, hogy a nehezen megszerzett autójukkal ez történt, biztosan nagyon fájhatott, nagyon megértem.

    Biró Eszter

  • Kedves Eszter! Köszönöm válaszát. Beleolvastam a többi válaszaiba, és nemcsak kiváló szakembernek,…

    Kedves Eszter!

    Köszönöm válaszát. Beleolvastam a többi válaszaiba, és nemcsak kiváló szakembernek, de óriási empátiával rendelkező pszichológusnak tartom. Úgy tűnik a válaszaiból, hogy Ön nagyon a pályájára talált.

    Minden jót kívánok, Meli

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Köszönöm, Meli.
    Keresse meg hamar azt a pszichológust, aki segítségére lesz a dolgok kibogozásában. Jó úton van a pszichológiai megoldás keresésével, legyen kitartó, mert ez az út jófelé viszi, de most nem tudni még, hogy mennyi idő alatt lehet megtenni.
    Minden jót kívánok!
    Biró Eszter

  • Kedves Eszter! A következőkkel kapcsolatban van egy kérdésem. 43 éves vagyok alkoholista…

    Kedves Eszter!


    A következőkkel kapcsolatban van egy kérdésem.

    43 éves vagyok

    alkoholista anya mellett nőttem fel ( már rég óta nem okolom Őt ezért, elfogadtam, hogy amennyit tudott, megtett értünk)

    főiskolai végzettségem van ( eü)

    generalizált szorongás 20 éve

    12 alkalmas, csoportos kognitiv viselkedés terápia pár hónapja

    egészséges életmód, táplálkozás, rendszeresen biciklizek

    az évek óta tartó fizikai fáradság miatt csökkent munkaképesség

    sűrű émelygéses fejfájások, sumatriptannal kezelve

    14 éve antidepresszáns, most Cambalta 90 mg és Lamolep 100 mg naponta

    az élettel együtt járó változásokra nagyon érzékenyen, feszülten reagálok

    10- 12 óra alvás után sem érzem kipihentnek magam

    párkapcsolatom már 15 éve nincs, főleg azért mert a mindennapok annyira leszívják az energiámat, hogy randizni nem marad erőm

    E melett sok programot le kell mondanom, mert olyan fáradtnak érzem magam, hogy képtelen vagyok élvezni a másokkal való együttlétet




    Tapasztalatai szerint, hasonló esetekben mi segít a kognitiv viselkedés terápián kívül? Tanultam ebből a kurzusból, de úgy érzem nem volt elég. Merre induljak még el, agykontroll ?, személyiség fejlesztő kurzus?, mivel próbálkozzak még, hogy csökkenteni tudjam az antidepresszánsokat és az erős fejfáfás csillapítót? Évekig próbáltam letenni de nem sikerült. Az életemben kb 2 éve sokkal kevesebb a stressz mint az előtt, akkor miért nem javulnak ezek a problémák?

    Elöre is köszönöm,
    Meli

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Meli,

    A pszichoterápiát tartom a legjobb iránynak. A 12 alkalom kognitív viselkedésterápia remek kezdet, de - ahogy mondja - nem elég. Javaslom, hogy keressen egyéni pszichoterápiás lehetőséget, és személyesen - a szakembernek lehetőséget adva az ön megismerésére, vizsgálatára - kérjen tanácsot a merre tovább kérdésében.

    Szerintem a problémái - mivel az élete nyugodtabbra fordulásával nem enyhültek - régebbi dolgokra vezethetők TALÁN vissza. Talán gyrmekkoriakra, talán azokra a dolgokra, amelyek kb 14-15 éve történtek önnel. NEM TUDOM egy rövid levél alapján még hozzávetőlegesen sem megítélni.

    Szóval röviden: a tanácsom pszichoterápia, ennek módszerét, időtartamát, stb. mondja meg az a szakember, aki majd megvizsgálja, megismeri. (Különben azt is javaslom, hogy ne a gyógyszerek letételéért, hanem az életének örömtelibbé tételéért küzdjön. Ha ehhez gyógyszer kell, akkor legyen jól gyógyszerrel, csak legyen jól. Ezt kívánom.)

    Biró Eszter

  • Tisztelt Bíró Eszter! 27 éves nő vagyok.2005-ben pánikbeteg lettem, amitől bezárkóztam teljesen.…

    Tisztelt Bíró Eszter!


    27 éves nő vagyok.2005-ben pánikbeteg lettem, amitől bezárkóztam teljesen. Terápiaként Rexetint szedtem és elmentem nyári szünetben dolgozni. Sikerült legyűrni a kellemetlen tüneteket, de a pánikrohamok az életem során nagyobb trauma hatására mindig előjöttek. Majd a trauma oldódásával megszűntek. Jelenleg közel 3 éve nem volt rohamom. Viszont a szorongások és a félelmek nem múlnak. Ugyanúgy félek a pánikrohamtól mintha csak tegnap lett volna az utolsó. Tavaly előtt a családom súlyos anyagi helyzetbe került. A szorongások ismét felerősödtek. Új tünetek jelentek meg: félek a hidakon (nem tudok átmenni rajtuk egyedül), félek a magasban, félek egyedül elmenni akárhova is. Jelenleg már attól is félek ha egyedül kell otthon maradnom és nincs x kilométeren belül senki akihez fordulhatnék baj esetén. Tudom hogy a félelmeim irracionálisak, mégsem tudok rajtuk uralkodni. Az utazás is kellemetlenségekkel jár, folyamatosan a pánikrohamtól félek. Egy kis városban élek, de a páromat Budapestre szólítják a kötelezettségei. Rettegek Budapesttől, pedig szeretem. Egy 4. emeleti lakásban kell élnem, körút mellett (ami szintén félelmet kelt bennem,a sok autó nagyon zavar). Budapesten félek egyedül közlekedni. 1 hónapja nem dolgozom, tehát munkát is kell keresnem. Bejelentkeztem pszichiátriára, de 1 hónappal későbbre adnak időpontot. Itthon nem tudok maradni, édesanyám külföldön dolgozik (nagyon ragaszkodom hozzá, az is rontott a betegségemen hogy külföldön kell dolgoznia). Nagyon hosszan lehetne ezt még fejtegetni, rengeteget gondolkoztam már azon hogy mi okozhatta ezt a problémát nálam. Lehetséges oka az hogy nem sikerült jól "leválnom" az édesanyámról?
    Tudom hogy neten nem kapok tökéletes megoldást a problémámra, de ha mégis tudna nekem adni pár jó tanácsot azt nagyon szépen megköszönném.
    A megoldás bennem van, de nem találom az utat saját magamhoz.
    Szerető családom, szerető párom van, vannak barátaim; valami mégsem kerek.
    Nem szeretnék állandó félelemben élni, nem szeretném állandóan mások életét befolyásolni az örökös szervezésemmel. A párom türelmes, de még ki tudja meddig. Nehéz lehet neki egy olyan lánnyal aki a programok felére alkalmatlan.

    Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvassa soraimat.

    Üdvözlettel,
    Boglárka

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Boglárka,

    Bíztató ebben a nehéz helyzetben, hogy ennyire árnyaltan látja a helyzetét. És hogy józanul látja a helyzetét, hogy bejelentkezett pszichiátriára is. Nem tudom, fogják-e javasolni Magának, ha nem, akkor kérje, keresse a lehetőségét, hogy a gyógyszeres terápia mellett (valószínűleg fognak ilyet ajánlani) járjon pszichoterápiába is, amiben választ találhat a kérdéseire, amit most nekem tett fel. Én sajnos a legjobb szándékkal sem tudok ezekre Önnek válaszolni, mert a válazok mindi egyéniek, nincs mindenkire érvényes válasz. Viszont nagyon jók a kérdései, és ezek mind pszichoterápiás kérdések, fantasztikusan jó, hogy tud így gondolkoznim ez teszi Önt valószínűleg alkalmassá pszichoterápiára (nem mindenki alkalmas rá, mert nem mindenki tudja elvégezni a belső munkát).

    De ne értsen félre, nem a gyógyszerek ellen beszélek, azok fontosak, mert segítenek leküzdeni a töneteket. De kérdéseket nem válaszol meg semmiféle gyógyszer és a tünetek leküzdésén kívül - ahogy írja - Önnek arra is szüksége van.

    Szorongásos tünetek leküzdésében nagyon hasznos relaxációs technikák, pl. autogén tréning megtanulása, esetleg nézzen utána itt: http:⁄⁄autogen-trening.hu⁄
    http:⁄⁄www.pszichofeszek.hu⁄autogen-trening-csoport.html

    Mindezeket nem a pszichiátria helyett, hanem amellett javaslom. Fontos, hogy most ne csak a tüneteket küzdje le, hanem értse is meg azok hétterét (pszichoterápia!), hogy ne is térjenek vissza a tünetek nagyobb stressz esetén se. Az autogén tréninget pedig azért javaslom, mert ezzel az irányítást kézbe veheti, ez nagyon nagy erőt ad.

    Remélem, hogy adtam használható ötleteket, minden jót kívánok Önnek.

    Biró Eszter