A betegek kérdései (480)

  • Misinajak ha a tanárom panaszkodik anyámnak?

    Misinajak ha a tanárom panaszkodik anyámnak?

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Vera Saródy

    Kedves Jbjn!

    Valahogy egyezségre kellene jutni. A felnőttek nem véletlenül akarnak közösen dolgokat. A tapasztalat az, hogy néhány dolgot meg kell tanulni gyerekkorban, amivel eredményeket lehet elérni majd felnőttként. Feltehetően a tanára is és édesanyja is azt szeretné, ha felnőttként sikeres ember lehetne Önből. Kérdezze meg tőlük, hogy milyen cél érdekében van a közös panaszkodás!

    S. Vera

  • Kedves Vera! A testvérem gyerekével kapcsolatban szeretném a segitségét kérni! 14 éves középiskolás…

    Kedves Vera!
    A testvérem gyerekével kapcsolatban szeretném a segitségét kérni! 14 éves középiskolás lányról van szó. A szülők még kicsikorában elváltak, eddig az édesanyja nevelte. Decemberbe a gyerek átkerült hozzám, mivel ezen a településen jár iskolába és mivel az édesanyjával nagyon megromlott a kapcsolata. Az első időszakba nagyon jól viselkedett, mindenre figyelt, a tanulmányi átlagán is meglátszott. Otthonról ugy jött el, hogy nagyon sok tantárgyból bukásra állt, állandóan az utcán csavargott, nem érdekelte semmi. Az édesapja átakarja venni hivatalosan is, hogy mostmár ő nevelje. Nemis ezzel van a baj, hanem a gyerekkel. Olyanokat csinál pl. hogy ellóg az iskolából olyan indokokkal, hogy őtet felidegesiti a tanár,, vagy valamelyik osztálytársa, stb, nem hajlandó készülni az órákra, az ég világon semmi nem érdekli, nincs semmi kitűzött cél előtte, az iskolából szinte kiakarja rugatni magát, igazolatlan órái vannak, semmi de semmi nem érdekli. Szeretnék neki segiteni, de nem tudom, hogy hogyan, mi lenne a megoldás?? Kérem ha tud adjon nekünk ebben tanácsot, köszönöm.

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Vera Saródy

    Kedves Levélíró!

    A kislány helyzete nagyon nehéz. Ehhez az érzelmi megterheléshez felnőtt fejjel sem lehetne könnyen elviselni. Természetes hát, hogy a legerősebb szorításnál, az iskolai követelményeknél jön ki a feszzültség. Sajnos ő még nem éri fel ésszel, hogy ez egész jövőjét teheti tönkre. Ha felérné ésszel sem sokat tehetne, hiszen a felnőttel az ő feje fölött adogatják a labdát egymásnak, és ő csak úgy lobog a felnőttek döntései mőgőtt. Mindenképpen kellene a kislánynak egy bizots pont, amit nem változtatnak a szülők ide-oda. Ez lehetne Ön is, ha ezt elfogadják a szülők és a kislány is, de lehet egy pszichológus isl
    Azt hiszem sokat segítene egy rendszeres, valódi feszültség levezetésére alkalmas terápiás lehetőség. Szóval érdemes lenne megkeresni a területi nevelési tanácsadót vagy a területi orvosi szakrendelésen a pszichológust. Nagyon sokat tud segíteni, ha külső befogadónak mondhatja el a helyzetét. Nekik vannak módszereik arra, hogy a mélyebben elrejtett feszültségeket is felszínre hozzák. A serdülőkor elején még van esély ezt rendezni, életkorában nagyon közel az idő, hogy már senki felnőttre ne akarjon hallgatni.
    Ön most annyit tehet, hogy bizotsítja őt arról, hogy Ön mindig mellette áll, ott bármikor elmondhatja a gondjait.

    Mindez azért nehéz, mert közben az édesanyjával – és az édesapával való kapcsolat helyreállítása lenne a fő cél. Innen nem látom, hogy ez mikor és hogyan romlott meg, milyen lehetőségek vannak a helyreállításra. Őket ugyanis nem pótolhatja senki, bárki más, így Ön is csak a károk csökkentését tűzheti ki célul.

    Ez azonban nem lebecsülendő, sokszor nagyon sokat jelent egy ember életében.
    Sok türelmet és sok szeretetet kívánok hozzá:

    S. Vera

  • Kedves Saródy Vera! Lassan beleőrülök egy plátói szerelembe. Az egyik orvosomba szerettem bele,…

    Kedves Saródy Vera!
    Lassan beleőrülök egy plátói szerelembe. Az egyik orvosomba szerettem bele, de nagyon. Kezdetben csak tiszteletet és hálát éreztem felé, de mostanában jöttem rá, hogy igazából szerelem ez, azóta pedig csak egyre rosszabb. Túl sokáig és túl gyakran jártam⁄járok hozzá. Mivel időközben felvettek engem is az orvosira, sokkal közvetlenebb lett a kapcsolatunk, mint a szokásos orvos-beteg kapcsolat. Teljesen tanácstalan vagyok, ő házas, tehát nálam teljesen tabu, mert a szerelem mellett még mindig hihetetlenül tisztelem is... Nem tudom, hogy mit tegyek, mert még tart a kezelés, ha nem megyek hozzá, akkor azért bolondulok meg, ha meg megyek, akkor azért. Elgondolkoztam már az orvosváltáson is, de nem akarom, egyrészt mert nagyon jó orvos, másrészt hiányozna, harmadrészt pedig nem akarom, hogy azt higgye, hogy rossz orvosnak tartom..az érzéseimet meg mégsem tárhatom fel előtte.
    Tudna valamit tanácsolni, hogy mit tegyek ebben a helyzetben?
    Köszönöm a válaszát!
    Teca

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Vera Saródy

    Kedves Teca!

    Keressen fel egy pszichológust! Persze nélküle is kikeveredhet eből a helyzetből, de vele könnyebben. Sokak hitével ellentétben a szerelem sok olyan elemet tartalmaz, ami tudatunk és a határterületek befolyása alatt áll. Ezek kibeszélhetőek, átbeszélhetőek és a legtöbb esetben rendezhetőek.

    Mindenesetre az kierül, hogy hogyan lehet ebben a helyzetben mégis csak élhető életet élni!

    S. Vera

  • Kedves pszichológus! 18 éves vagyok eddig teljesen vidáman éltem minden napjaimat, és nem voltam…

    Kedves pszichológus!
    18 éves vagyok eddig teljesen vidáman éltem minden napjaimat, és nem voltam elfoglalva azzal ami körülvesz.
    Hetek óta kezdődött, egyik napról a másikra egyre több gondolat zavarta meg mindennapjaimat.
    Miért élek? Mi az élet? Mi az értelme? Ki vagyok? Miért vagyok? Miért ilyen fejlett az ember?
    stb. Tudom, hogy ezek olyan kérdések amire nem kaphatok választ, de ezelőtt nem érdekeltek ilyen kérdések egyszerűen csak éltem az életem.
    Kezdem úgyérezni, hogy megbolondulok, és nem tudom élvezni a napjaimat, csak nehezen elviselni.
    Egyszerűen megrémülök ha belegondolok, hogy élek, hogy beszélek, hogy mozgok, hogy ha hazamegyek a szüleimmel beszélgetek de mindez hogy lehetséges?
    Teljesen levertnek érzem magam, nehezen alszom, nem tudok koncentrálni mindennapi feladataimra.
    Megrémít, ha belegondolok, hogy tudok gondolkodni, látni érezni, és hogy vagyok.
    Mindig magammal vagyok elfoglalva, testem apró rezzenéseire azt hiszem, hogy halálos beteg vagyok, többször volt pánikrohamom, és minden nap félek, hogy egyszer csak összeesek és meghalok, vagy szívrohamom lesz, leáll a szívem, infarktusom lesz...stb.
    Nagyon félek a megbolondulástól is, és attól, hogy valakiben vagy magamban kárt teszek.
    Úgy érzem magam, mintha egy idegen bolygóról kerültem volna ide, és most nem fogom fel hogy vagyok, hogy gondolkodok, hogy milyen az élet.
    Tudom, hogy ebből van kiút, kell lennie, hiszen régen nem voltam ilyen.
    Még egy kisebb műtétem is lesz nyár elején, de teljesen nem érdekel, mert tudom, hogy ha lelkileg olyan lennék mint régen, vigyorogva feküdnék be, hogy utána úgyis jól leszek.
    Megbolondultam volna? Vagy ez elmúlik idővel?
    Ez valami pubertáskori depresszió?? Pszichológust mindenképpen felkeresek.

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Vera Saródy

    Kedves Levélíró!

    Amit ír, mindenképpen figyelmet igényel. Lehet serdülőkori háttere, lehet hirtelen jött megterhelés, lehet hosszabb ideje húzódó kemerülés ... és még sok más is. A pszichológus felkeresése jó ötletnek tűnik. Családorvosábal is megoszthatja gondjait, hátha – ismerve Önt – van konkrét elképzelése.
    Bármilyen okot találnak, a gondolatok és hatások rendezése csak segíthet!
    Aggódni nem érdemes, hamar utána tud járni, és akkor megnyugodhat.

    Sok sikert és nyugalmat kívánok:

    S. Vera

  • Tisztelt Doktornő! 3,5 éves unokám december óta nem akar elmenni az apjához láthatásra, azt…

    Tisztelt Doktornő!
    3,5 éves unokám december óta nem akar elmenni az apjához láthatásra, azt mondja: "majd, ha megnövök". Szerencsére az apja erőszakkal nem vitte el, az apai nagymama nem engedte.A láthatás után a gyerek napokig nem ment ki a lakásból, azt mondogatta, hogy mi lesz ,ha apa őt erőszakkal elviszi, bebújt a szekrénybe, hogy apa ne találja meg,az anyjától nem lehetett leválasztani.
    Szülei elváltak. Néhány láthatás alkalmával voltak problémák, amikről a gyerek beszélt. Tavaly augusztusban már volt vele gond. Akkor a pszichológusuk azt mondta, hogy ezzel a problémával nem kell foglalkozni, majd feldolgozza a gyerek.⁄A gyerek szerint az apja átment a piroson a vasúti átjáróban. Sokáig beszélt mindenkinek erről.⁄
    Az apa mindent tagad. A nagymama elmondása szerint a gyereket az apa szigorúan fogja, már többször is összeszólalkoztak e miatt.
    A gyerek pellusba kakil és még elég gyakran bepisil.
    A kicsi szakemberek szerint is rendkívül értelmes, hatalmas szókincse van, minden érdekli, s mindig ugyanazokat mondja el egy-egy dologgal kapcsolatban.
    Kérem, mondja el Ön hogyan látja a történteket, és mit javasol a gyerek érdelkében.
    Köszönöm.

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Vera Saródy

    Kedves Nagymama!

    Egyetlen valódi javaslatom van, annak alapján, mait Ön írt: családterápiát javaslok. Jó lenne ebben az apai nagymama és Ön is az anya, apa és gyerek mellett.
    A gyereknek joga van az apjához is, ha nem megy egész hétvégére, akkor néhány órára... Ez azonban inkább gyermekvédelmi kédés, hogyan oldható meg.
    Lényegesen többet kellene látni, hogy azt lehessen mondani, hogy kinek mit lehetne tenni, hol lehet a kutya elásva.

    Nem szívesen írok ilyet, de ha személyesen felkersnek akkor is csak minden résztvevő külön és együttes meghallgatása után tudnék konkrétumokba bocsátkozni.

    Abban egyetértek, hogy mielőbb meg kell oldani a kérdést, és ez a felnőttek dolga, a gyerek csak jelzi a problámát.

    S. Vera

  • Tudna ajánlani egy-két szakkönyvet, amiből a pszichiáterek, pszichológusok tanulnak?

    Tudna ajánlani egy-két szakkönyvet, amiből a pszichiáterek, pszichológusok tanulnak?

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Vera Saródy

    Kedves Levélíró!

    Rövid leszek: nem.
    nem is tudok, de ha összeszedném az agyamat sem akarnék ilyet írni. ez a szakma sokkal komplexebb annál, mint hogy egy-két könyv elolvasása elegendő lenne. = év + 5-10 év gyakorlat, továbbképzés, szupervízió...

    S. Vera

  • Kedves dr no! Valaszat olvasva,ne legyen tevedesbe azzal kapcsolatban, hogy en az anya vagy…

    Kedves dr no!
    Valaszat olvasva,ne legyen tevedesbe azzal kapcsolatban, hogy en az anya vagy az apekep lerombolasat helyezem eloterbe.Sot,probalom a kislanyban is helyre tenni a dolgokat,ami sajnos nem sikerul,mert ez mar reg megtortent,ahogy az apukaja visszafogadta az anyukajat.Nem torodik o sem mostmar vele,befejezodtek a kellemes estek es beszelgetesek ,mert csak anyukaval foglalkozik.A lenyeghez tartozi,hogy a nagymama is ott lakik veluk
    (a haz amiben laknak a mamae),es most meg o sem akarta ezt a helyzetet tul gyorsnak talalta a kislany szamara,amiben en is eggyetertek.
    Mig az apukaval volt szep nyugalomban eltek a kislany is ervenyesiteni tudta gondolatait,de anyuka mindent megvaltoztatott,szigor es terror van es apuka is tamogatja ebben.Sajnos bekovetkezik az a dolog amire en meg sokkal
    kesobb szamitottam,hogy a kislany hozzam akar jonni a hetvegen az iskolabol
    mert fel,hogy ha hazamegy nem engedik el.
    Azt mondja ha megtiltjak is neki akkor is el fog szokni es vallalja a buntetest vagy talan meg is verik, ami eddig meg soha nem fordult elo.
    Szerintem nem mondhatom neki,hogy ne jojjon, vagy mar nem tudom en vagyok hulye vagy a tukor gorbe?.Sajnos igy akaratom ellenere is belekeveredek a konfliktusba a szuleivel.Konkret valaszat varom.
    Koszonom.


    ,

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Vera Saródy

    Kedves Maya!

    Levélben nem tudok többet mondani, mint eddig.

    Üdvözlettel:

    S. Vera

  • Kedves dr no! Tisztaban vagyok azzal amit on irt,de a kislany tollem varja a segitseget es ha…

    Kedves dr no!
    Tisztaban vagyok azzal amit on irt,de a kislany tollem varja a segitseget es ha nem kap mi tortenik?Tudom jobb lenne ki maradni az egeszbol.
    Anyukaja az o akarata ellenere is visszakoltozik,vele nem beszeltek meg semmit es ugy erzi,hogy nem torodik vele senki.Apukajaban is csalodott,mert
    nem ugy tortentek a dolgok ahohy megigerte neki.
    Nezzem kivulallo szemmel,hogy tonkremegy a kislany,mert raeroszakolnak mindent?

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Vera Saródy

    Kedves Maya!

    Vegyük ketté: a kislánnyal nem tud mit tenni, ha a családi összejöveteleken találkoznak, támogatni tudja a helyzet elviselésében. Majd, amikor nagyobb lesz, leülhet vele megbeszélni, vagy nyitva hagyhatja, hogy elérhető legyen telefonon, esetleg saját kétségeit megoszthatja vele.
    Vigyázzin, azonban, mert az apa és anyakép megléte sokkal fontosabb annál, hogy annak lerombolásával igyekezzen úgymond megóvni a kislány jövőjét. Ezek egymást kizáró események.
    Ha nagyon erőszakos, akkor végleg elszakítanak a szülők monden szálat.
    Csak a látszólag áthidalható határokon belülről fogad el bárki segítséget.

    Másik kérdés, hogy az is krízis, amikor az ember tehetetlen. Ezt Önnek kell elvislenie, és nem könnyű. De ha belemerül ebbe a kétségbeesésbe, akár saját családja is veszélybe kerülhet.

    Vigyázzon magára! Ha ennél többet szertne, akkor kezdjen egy támogató együttműködést egy pszicohlógussal, amikor hétről hétre meg tudják beszélni a lehetséges alternatívákat.

    S. Vera

  • Tisztelt Doktornő! Hónapok óta képtelen vagyok megbírkózni egy számomra igen nehéz helyzettel.Nemtudom…

    Tisztelt Doktornő!

    Hónapok óta képtelen vagyok megbírkózni egy számomra igen nehéz helyzettel.Nemtudom eldönteni helyesen cselekszem-e.Egy barátnőm van, akivel napi szinten megosztom ezeket a dolgokat, igyekszik tanácsot adni, de valamiért képtelen vagyok elfogadni és ennek megfelelően cselekedni, holott tudom, talán igaza van. Ezért is kérném a segítségét,és előre is köszönöm.

    A párommal ⁄43⁄ 3 éve vagyunk együtt,⁄én 28 vagyok⁄ van egy közös gyerekünk. Családtervezésről nem volt szó, ő nemigazám akart gyereket,nem voltunk olyan helyzetben, sem anyagilag, sem egyéb más szempontból sem volt szerencsés a gyerekvállalás-ma már tudom.Megismerkedésünk után 1 hónappal összeköltöztönk, és nem sokkal később jött a baba.Felgyorsultak az események.⁄nagyobb lakásba költözés,stb⁄Szerettük egymást, talán még ma is így van.Én sokszor sok mindent megengedtem és ő ezt -mint az később kiderült -csúnyán kihasználta.Közel 1 éve megcsalt(szerinte nem azért mert nem szeretett,hanem ha már úgyse csinálhat azt amit szeretne az életben, egy kis flört belefér),láttam rajta kérdeztem is minden rendben, mert ha nem, beszéljük meg.Nem került rá sor.Aztán vhogy mentek tovább a dolgok, de már volt, h nem jött haza.És akkor elmondta, h szerelmes egy 41 éves nőbe(3 gyereke van,ebből 2 a mi közös gyerekünkkel egyidős), de próbálta lezárni vele a kapcsolatot, mert minket szeret, mi vagyunk a családja.Aztán ez később odáig jutott, h elköltözött a nőhöz.1 Hónap után "megbánta", nem érezte jól magát ott sem, persze én sem.Akkor jött az, h próbáljuk meg.Pár hétig itthon volt,de hiányzott neki a nő,visszament.(teszem hozzá,őket a nagy szerelmen kívül semmi nem köti össze,igazából a nőnek nem lett volna miért megbocsátania,mindegy)Ment ez a huza-vona elég sokáig,ott jöttek a konfliktusok, a nő korlátok közé akarta szorítani,amit a párom nem tűr, a gyerek láthatásával kapcsolatban is próbálta átvenni az irányítást.Tehát voltak problémák.+ még a féltékenység, és jogosan- hiszen volt h nem tudott mindent a nő, h a párom hol van, mit csinál.Én bevallom nem tudtam túltenni magam a dolgon,felhívtam, h ez most hogy is van,mert láttam h mintha valójában nem azt akarná,amit csinál.Mert- látszat szerint a nővel képzelte al az életét.Idén nyáron még feleségül is kérte,amit a nő visszautasított, mert nem bízott benne.De mikor a páromnál rákérdeztem, ő nem egészen így látta a dolgot.Ő ezt nem is gondolta annyira komolyan, hiszen akkor ma már a felesége lenne.(Hozzáteszem engem nem vett el)És mikor ott lakott, (még mielőtt megkérte a kezét)ezzel párhuzamosan tartottuk a kapcsolatot és a nő háta mögött beszéltük meg, hogyan is hozzuk rendbe a mi kapcsolatunkat,mert nem jó neki ott.Persze én nem hittem el h valójában el akar jönni, azt hittem hülyít, de végül elköltözött,bár talán nem abban a tempóban,ahogy kellett volna.Hiszen jó párszor eljött, de vissza is ment. De akárhányszor visszaköltözött hozzánk, láttam rajta nem tiszta szívből teszi,de val.színűleg, mert nem zárta le érzelmileg azt a másik kapcsolatot.Pár hete megint abban a periódusban voltunk,h próbáljuk helyrehozni,viszont történt egy igen "érdekes" dolog.Hazajött, tényleg próbált úgy viselkedni, ahogy kell, gyerekkel is, velem is.De vmi nem stimmelt,mintha hiányozna neki a nő.Sokat netezett, telefonon, mintha hozzánőtt volna. Egyszercsak láttam épp hívja a nő, persze kiborultam.Ezen felbuzdulva felhívtam a nőt, megosztottam a párommal is (úgyis kiderült volna), vagy elmondja miért hívogatja és mivan, v megkérdezem én.Mondta, ha beszélek vele, elköltözik.Hát ez utóbbi történt.Kiderült, a párom kereste őt, viszont akkor már úgy voltam, én is kitálalok neki, a párom miket csinált a háta mögött.A nő nem is tudta,h velem rendbe akarta hozni stb. Viszont fellettébb érdekes, h az a bizonyos telefonhívás után már nem is velem akarta rendbehozni, hanem vele.Ezt most nem értem.Párom állítása szerint nem volt más választása,mert nem akarta haraggal, és fájdalommal lezárni a nővel. ugyan már nem költözött vissza hozzá- de hivatalosan rendbeakarják hozni.míg nekem most megint azt mondja,ott akarja hagyni nem vele akar élni,csak úgy akarja lezárni, h ne maradjanak érzelmi szálak.Próbálja "rávezetni" h ők nemtudnának együtt élni ⁄amit szerintem a nő is tud⁄ sok konfliktus lenne köztük,kezdve a gyerek láthatása, a nő családja,aki mindig mellette állt,és a párom most nem akarja őket összeugrasztani,mivelhogy úgyis ott akarja hagyni a nőt.Én meg viszont szeretném ha a család együtt maradna,mert a gyerekkel végtére is nem bánt rosszul, szereti, a gyerek imádja az apját, nem akarnám egyedül felnevelni.Lehet naív gondolat, de hiszem, ha kiszeret abból a nőből, köztünk szép lassan helyreáll a béke.Valószínűleg nem így kéne hozzáállnom a dolgokhoz,mertha nem bocsátanék meg folyamatosan, látná mi az, amit tényleg elveszített,de így nincs súlya annak, amit tesz.Nem igazán tudom milenne a jó ebben a helyzetben.Nemtudom eldönteni, ez a valódi énje,vagy egyszerűn bizonyos konfliktushelyzetekben nemtudja mit reagáljon?Megint hülyít,vagy nemtudja mit csinál?Miért mondja h rendbe akarja hozni amikor nem ez látszik?Tőle is kérdeztem ,mire "miért mondanám, ha nem ezt akarnám,sokkal egyszerűbb lenne,ha a katival akarnék élni.megmondanám és kész". Miért csinálja ezt? Mit csináljak?Van értelme ennek az egésznek?Van e egyáltalán megoldás erre a helyzetre.Nehezen bírom megállni h ne keressem.Bár lehet ez lenne a megoldás -szerinte igen.Ha egy picit hagynánk lenyugodni a dolgokat.
    Lehet nem kéne siettetni a dolgokat. igaz, kicsit erőszakos vagyok mostanában,képtelen vagyok elszakadni a témától.Szerinte nemtud olyat mondani,ami megnyugtat.Legutóbb karácsony előtt ment el, most kb. 2 hete beszéltünk,akkor kérdeztem,hol tart a döntés, de lényegében vacilál. A nővel össze akarnak költözni, de még nemtudják biztosan. Sokat vannak együtt.Aztán mikor ezeket mondta,egyre indulatosabb lettem, amit ő utál, és mivel mindenképp választ akartam,azonnal,hogy miben is maradjunk,ő, jó, akkor zárjuk le.Ez volt 2 hete.Tegnap találkoztunk, mikor jön a fiához,egész normálisan elbeszélgettünk⁄róla,rólunk,hogy nem jó ez igy külön⁄.majd másnap úgyvolt, h találkozunk, de mivel "hisztiztem" vele telefonon,neki már elment a kedve és már nem is ér rá.Mindenképpen ki akartam erőszakolni valamit, nem hittem el, h valójában vele képzeli el az életét (az előbbiekből kiindulva), és már többször is beleestünk abba a hibába, h elmondta, igen, helyre akarja hozni velünk,és a reakcióm mindig az volt, na és mikor jössz már el onnan.Lehet, azért mondta, hogy végre megnyugodjak, és közbe lehet hazugság az egész? Talán van bennem egy adag naivitás, de bízok a "lehetetlenben"...

    Válaszát előre is köszönöm.

    Üdvözlettel:B.Gabriella

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Vera Saródy

    Kedves Gabriella!

    Köszönöm a hosszú levelét. Ebből az is kiderül, hogy Ön mennyire nehéz helyzetben van és hogy mennyire zaklatott lett ettől. Mindez azonban óvatosságra is késztet, hogy ne szólja bele egy-egy ötlettel ebbe a folyamatba. Mi az, amit ebből el kell fogadni és ahhoz lehet Önnek támogatást javasolni, miért jöhetett ez a helyzet létre, mi lehet ennek függvényében kimenetel. Milyen utak lehetnek nyitva és milyenek zárulnak le véglegesen.
    Mindenképpen az a javaslatom, hogy keressen fel vagy engem személyesen, vagy a közelben egy pszichológust. Lehet, hogy a háziorvosa is tud ebben segíteni. Önnek is és a gyermeküknek is az lenne jó, ha mielőbb tisztábban látna, és nyugodt körülményeket tudna teremteni.

    Ez segítene abban, hogy a józan ész és a belső indulatok között harmódiát teremtsen. Addig hiába van bárkinek okos gondolata, az nem az Öné, így valóban nem is lehet azt a tanácsot megfogadni. Függetlenül attól, hogy esetleg később ugyan azt az utat találja-e meg.

    S. Vera

  • Kedves Vera! Tegnap voltam a pszichiáteremnél, és azt mondta hogy pszichológust is be kell…

    Kedves Vera!

    Tegnap voltam a pszichiáteremnél, és azt mondta hogy pszichológust is be kell vonni.
    Így elintéztük a dolgot és 23-ára kaptam is időpontot.
    A baj az hogy nagyon félek a dologtól, mint minden újtól....
    Az első találkozás alkalmával mi szokott lenni?Hogy zajlik az első találkozás?
    A pszichológiai tesztek miből állnak? Mi a célja?
    Előre is köszönöm
    zsuzsi

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Vera Saródy

    Kedves Zsuzsi!

    Jó hír, hogy psichológust javasolt a pszichiáter. Egyrészt, mert van az Ön körzetében erre kapacitás, másrészt a gondjainak megoldása inkább az emberi kapcsolatok és az ezekhez fűződő gondolatok rendezésétől is várható. Így tehát Önnek is aktív közreműködése szükséges.
    Az első találkozás ismerkedés. Fontos, hogy Ön is megismerje azt az embert, akivel együtt fognak működni. A pszichológus feladata a beszlletések folyamán olyan gondolatok felvetése, amik Önt közelebb viszik a folymatok megértéséhez és lehetővé teszik, hogy a fontos dolgokban Ön tudja irányítani ezeket.
    A tesztek csak arra szolálnak, hogy időt lehessen nyerni, gyorsan, objektív képet lehessen kapni olyan területekről, amik beszélgetések alapján csak lassan kerülnek felszínre.
    Minden pszichológusnak és minden esetnek saját teszt-összeállítása van, ki többet, ki kevesebbet szokott használni. Van, amikor több jöhet szóba, van, amikor kevesebb.
    A tesztfelvételek után meg is lehet beszélni, hogy ez miért kell, mire szolgál.

    Visszatérve a kérdéséhez: az első beszélgetés célja, hogy kialakuljon az a közös stílus, amire a későbbiekben építhetnek mindketten.

    Hasznos és kellemes együttműködést kívánok:

    S. Vera

  • Kedves dr no! Nemreg irtam onnek testverem es unokahugom helyzeterol,es koszonom ,hogy megerositett…

    Kedves dr no! Nemreg irtam onnek testverem es unokahugom helyzeterol,es koszonom ,hogy megerositett helyesnek velt gondolataimban,de lenne meg egy problemam amiben segitseget kerem.
    Azert mert a kislanyt tamogatom(szuleim probaltak lebeszelni rolla),de nem fogadtam meg, megszakitottak velem a kapcsolatot.Mar 5honapja nem ertekezunk pedig nem messze lakunk egymastol.Csak arra tudok gondolni,hogy azt hiszik ha en nem lennek a kislanynak, talan nem viselkedne ilyen elutasitoan az anyjaval .Nekem is van egy 5 eves kislanyom aki 17 ev utan szuletett es allitolag nagyon szeretnek de ot is egy lapra tettek velem,ami nagyon faj.Sok vitank volt ,sokszor bocsanatot is kertem meg ezert is amiert talan mem kellett volna ,de ezt mar nem tudom megerteni,hogy ezert miert haragusznak ram.
    Lehetoseguk lett volna ra,hisz itt volt a mikulas es a karacsony is, de semmi.
    Koszonom valaszat.

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Vera Saródy

    Kedves Maya!

    nehéz tudomásul venni, hogy a környezetünkben nem tudunk mindenkinek segíteni. Lehet, hogy a rokonokkal való kapcsolt elérkezett arra a pontra, amikor a saját stabilitásuk nem visel el külső energiákat. Ahhoz is erő kell, hogy az ember belássa, mások véleményének meghallgatása támogató is lehet.
    Természetes, hogy az Ön gyermekét Önnel azonosítják, hiszen minden alkalommal, amikor vele kerülnek kapcsolatba, szembe kell nézniük az Ön által kimondott vagy akaratlanul is jelzett véleményével. Azt kell mondanom, hogy nem tud mit tenni. Talán azt, hogy marad mindig elérhető távolságban, ha egyszer megerősödnek úgy, hogy már be tudnak hívni külső segítőket, akkor ott legyen.
    Ezt nem könnyű elviselni, ehhez lehet Önnek támogatást kérni. Ilyenkor egy kicsit mindannyian „meghalunk”. Mégis fontosnak tartom az Ön testvére számára is az önrendelkezési jogot.

    Sok türlemet kívánok hozzá:

    S. Vera

  • Kedves Doktornő! Az én problémám az, hogy férjem alkoholbetegnek tart. Lassan már kezdem én…

    Kedves Doktornő!

    Az én problémám az, hogy férjem alkoholbetegnek tart. Lassan már kezdem én is elhinni. Általában nem szoktam inni alkoholt sem társaságban sem máskor, de néha előfordul, hogy megkívánom. És akkor szoktam inni, de akkor is egyedül. Persze már előre félek, hogy mi lesz, ha megtudja. Sajnos az igaz, hogy többször előfordult, hogy többet ittam a kelleténél. Annyit, hogy néha nem e,lékszem világosan az eseményekre. De igaz, hogy évente talán 1-3x fordul elő. Ha iszom csak azért is, mintha a férjemnek bizonyítanám, hogy tessék itt van, .... Ha \\"lebukom\\" persze hetekig nem beszél velem, csak megvetően néz rám. Tény, hogy én is kezdem azt hinni, hogy nagy baj van velem. Hogyan tudhatnám meg, hogy valóban alkoholbeteg vagyok.é?
    Válaszát előre is köszönöm!

    Veronika

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Vera Saródy

    Kedves Veronika!

    Így ezt nehéz megmondani, és főként azt, hogy ez mennyire sodró lendületű. Mindenképpen orvoshoz és – de inkább vagy pszichológushoz kellene fordulni. Ha tud, keressen fel engem, ha nem, akkor segíthetek megfelelő embert találni.
    Most a legfontosabb az lenne, hogy ne is legyen alkoholbeteg.
    Fontos lenne kideríteni, hogy miért fordulnak elő ezek az alkalmak pont akkor!

    Lépjen, érdmes, szerintem még időben van!

    S. Vera

  • Kedves dr no! Testverem(lany,40 eves),17 eve el hazassagban.Egy eve koltozott el csaladjatol,mert…

    Kedves dr no!
    Testverem(lany,40 eves),17 eve el hazassagban.Egy eve koltozott el csaladjatol,mert lett egy masik kapcsolata otthagyva gyermeket egy 13eves kislanyt az apjaval.Akarta vinni a gyereket is de o az apjat valasztotta.
    Ide tartozik,hogy neki volt mar tobb kalanda is amirol ferje nem tudott csak most derultek ki szamara.Nagyon sok hazugsagon es csalodason ment keresztul a gyerek,mert hugom egy honapi tavollet utan rajott,hogy nem tud a gyerek nelkul elni .Ferje megbocsatott neki de jottek a cirkuszok es elkoltozott a szuleinkhez akik biztattak az uj kapcsolata iranyaba.Itt sem ult sokaig es visszament a baratjahoz,de azota mar azt is fakepnel hagyta es megint szuleinknel lakik.
    Ha ez mar onnek is sok lenne ,most jon a lenyeg.Ferjet ujra behalozta ,megsajnaltattva magat de a gyerek hallani sem akar rolla(azt mondja inkabb hazzon az apukaja egy masik anyukat).
    A lenyeghez tartozik,hogy vegig a kislany mellett vagyok sokat brszelgetunk
    de ezzel a temaval kapcsolatban hajthatattlan.Szuleim probaltak parancsolni nekem,hogy hagyjam beken a kislanyt,arra gondolvan ha en nem lennek neki ,akkor nem viselkedne ilyen elutasitoan az anyjaval,amit persze nem helyeseltem .Ezert mar egy fel eve nem beszelnek velem es unokajukat sem latogatjak,aki 17ev utan szuletett es elmondasuk szerint nagyon szeretnek.
    Mindent megprobalnak es tesznek is erte,hogy a kislany csalodjon bennem is.Mar belefaradtam az ellenem valo vadaskodasok bizonygatasaba.
    Mi tortenhet,ha az anyuka visszamegy a kislany akarata ellenere is es ugy erzi hogy az apjaban is csalodott?
    Elore is koszonom valaszat.

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Vera Saródy

    Kedves Maya!

    NE hagyja abba a beszélgetéseket a kislánnyal!!!! Persze az lenne az igazi, ha el tudná juttatni pszichológushoz, őt is és az anyukáját is. Akár a papát is, mert az ő szerepe sem lehet elhanyagolható a kérdésben.
    Egyéni beszélgetések után egy családterápiát tudnék elképzelni.
    Amit Ön tehet: a kislány tiltakozása is feltételezi az anyát, hiszen csak akkor lehet tiltakozni, ha van mi ellen. Neki még nagyon nagy szüksége van az anyára. Persze fél a csalódásoktól, de könnyebb lesz felnőttként túltennie magát az egészen, ha a kapocs azért van, még ha ilyen laza is.
    Az Ön szerepe is fontos, hiszen a világban való biztonságunk hite abból fakad, hogy oldhatatlanul fontosak vagyunk valakinek. Most Ön is része ennek az alapot jelentő hálónak.
    Ha a testvérével beszélget, azt lehetne kideíríteni, hogy a férjével kapcsolatban milyen gondjai vannak. Ott lehetnek megfogalmazatlan gondjai, és amíg azokat meg nemtudja fogalmazni, addig csak háríteni tudja, és ez az újabb és újabb kalamdokban testesül meg.
    Nem könnyű műfaj, de létezik egy olyan lehetőség, hogy a családi kapcsolaton keresztül hogyan lehet segíteni a folyamatokat. Így ha Ön el tud jutni pszichológushoz – és ő ebben jártas – akkor talán ... Persze minél távolabbról nyúlunk bele egy rendszerbe, annál lassabb és körülményesebb a kívánt változást elidítani.

    Vigyázzon azonban magára! Ne engedje, hogy testvére és unokahúga gondja, a saját családjának a rovására menjen.

    S. Vera

  • Kedves Doktornő! Igen, én vagyok az a lány, akivel ön levelezett tavasszal. Nagyon szívesen…

    Kedves Doktornő!

    Igen, én vagyok az a lány, akivel ön levelezett tavasszal. Nagyon szívesen beszélnék már valakivel erről az egészről, de sajnos nem bízok meg senkiben, még abban a biszexuális barátnőmben sem, félek, hogy akár véletlenül is elkotyogná másoknak azt, hogy aszexuális vagyok. Családtag, rokon pedig szóba sem jöhet, nagyot csalódnának bennem, szégyellnének, hogy ilyen vagyok és biztosan másképp állnának utána hozzám. Szakértővel lenne a legjobb megbeszélnem ezt a problémámat, csak erre jelenleg se időm, se pénzem nincsen. Nem tudnék eljárni pszichológushoz már csak azért sem főként, mert mégis mit mondanék itthon hova megyek? Mindegy, már ez is jólesett, hogy legalább Önnek elmondhattam egyik legféltettebb titkomat. Köszönöm.

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Vera Saródy

    Kedves 19 éves Lány!

    Nem szívesen biztatom hazugságra, ezért ezt nem is teszem. De azt javasolhatom, hogy a kísérőtünetek bármelyikét hozza fel rokonai felé, mint okot, amiért pszcohológust keres. Félénkség, visszahúzódás, szorongás, társasági életben megmutatkozó akadályok. Szorongása már lassan az egyéb teljesítményét veszélyezteti, mert tartós rosszkedvet eredményez, kerüli a kortársi közösségeket. Már ha ebből valamelyik igaz Önre, az éppen elég ok, hogy keressen valakit. Próbálkozhat a kerületi orvosi rendelővel, akár saját háziorvosával is, hiszen neki is van titoktartási kötelezettsége. Ha tanul, akkor iskolaorvos, ha dolgozik, akkor üzemorvos. Rajtuk keresztül eljuthat pszicológushoz. Ha Érd felé jár egyszer, akkor szívesen rászánok egy órát, a legfontosabbak megbeszélésére. Az első alkalo nálaml úgy is ingyenes, akkor is, ha előre tudom, hogy nem folytatjuk. De ha nagy gondot érzek és a közlekedés megoldható, akkor mindenképpen kitalálunk valami megoldást.
    Vissaztérve az alapkérdés – hogy Ön aszexuális – csak az egyik fele a megoldandó kérdéseknek. A nagyobb kérdés, hogy ettől a teljes élete hogy sérül, miben okoz ez komoly életviteli neházségeket.

    Írjon az e-mail címemre egy levelet, hogy konkrétabb tudjak lenni!

    S. Vera

  • Kedves Doktornő! Egy olyan problémámmal fordulok most ismét Önhöz, ami egész életemet végig…

    Kedves Doktornő!

    Egy olyan problémámmal fordulok most ismét Önhöz, ami egész életemet végig fogja kísérni ... az aszexualitásom. Körülbelül olyan 2 éve találkoztam ezzel a fogalmommal és teljesen magamra ismertem - ez azóta sem változott, sőt egyre jobban biztos vagyok benne, hogy szexuálisan egyik nemhez sem vonzódom. Viszont az helyzet, hogy 2 hónapja barátom van, akinek ugyan az érzelmek a fontosak, nem pedig a testiség, tud is rám várni, de egyszer elfog jönni a napja annak, hogy lefeküdjünk, én ebbe pedig bele sem merek gondolni, a hideg is kiráz tőle. Elmondhatatlanul szeretem a barátomat, rengeteg törődést kap tőlem, nagyon sokat jelentek neki, soha senkit nem szeretett így senkit, mint engem - szóval kölcsönös a szerelem köztünk és minket tényleg komoly érzelmek kötnek össze, ő már a hátralévő életét is csak velem tudja elképzelni, de ez sajnos nem így lesz, mert ő heteroszexuális, én pedig aszexuális, amiről ő persze mit sem sejt. Annyira jól esne beszélgetnem vmelyik barátnőmmel erről a bajomról, mert már nem bírom magamban tartani, segítségre van szükségem, különben beleőrülök. Viszont úgy gondolom, hogy igazán csak egy olyan barát érthetne meg, aki szintén hasonló problémákkal küszködik, van is egy biszexuális bnőm, de nem bízok meg ilyen téren senkiben, félek, hogy az egész világ megtudná, hogy én nem kívánom a szexet. Mikor jobb hangulatom van, akkor úgy érzem, hogy le tudom küzdeni a szextől való undorodásomat, mert szeretem a barátom, őérte meg kell tennem mindent, aztán jön egy belső hang, ami azt súgja, hogy ne tegyek meg semmi olyat, amit nem szeretnék ... Szinte minden nap sírok otthon, mert tanácstalan vagyok és nem tudom elfogadni azt, hogy engem másnak teremtett meg a Jóisten. Csak gyűlik bennem a dolog, visszafojtom a problémámat, próbálom leplezni, de nem tudom meddig bírom még - borzalmas érzés ezzel egyedül megküzdeni. A barátommal már pettingeltünk (nem szoktam maszturbálni amúgy, soha nem is próbáltam ki), de nekem nagyon nem esett ez jól, így mondtam, hogy hagyjuk még, aztán addig kérdezősködött, kíváncsiskodott, hogy mi a baj, mért hagyjuk, hogy végülis folytattuk a dolgot, bár én nagyon nem szívesen. Az, hogy mért lettem én aszexuális, több dolog is befolyásolta: szülők gyakori meztelenkedése a családban, mikor kicsi voltam, vallásosság, belémnevelték, hogy házasságig nincs semmi szex, meg az is taszít, hogy manapság már annyira szexközpontú a világ, csak ez a fontos, nem pedig a szeretet, az érzelmek, a törődés. Kérem mondjon valamit nekem, mert nagyon el vagyok keseredve ... ha nem teszem meg a páromért a szexet, akkor előbb vagy utóbb, de elveszítem, abba pedig én beleőrülnék. Ahhoz pedig angy erőt kell venni magamon, hogy megtegyen csupán az ő kedvéért, úgy, hogy undorodom a szextől. Egyébként romantikus aszex vagyok, tehát az ölelés, puszi, csók jöhet minden mennyiségben, de a szexualitás már hidegen hagy. Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm. - egy kétségbeesett 19 éves lány

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Vera Saródy

    Kedves Kétségbeesett 19 éves lány!

    Az Ön által felvetett kérdéskör túl mutat a levélírás korlátain. Ha jól emlékszem, tavasszal már leveleztünk erről a kérdéskörről.
    Olyan belső összefüggéseket látok, amik nem egyszerűen egy irányban kibontható megoldással kecsegtetnek.
    Jó lenne, ha meg tudná fogalmazni a gondolatait és valódi érzelemit magának, ehhez jó terep, ha beszél róluk valakivel. Ez lehet szakember, lehet barátnő, lehet szülő vagy nagynéni-nagybácsi. De lehet szakember is. Ha fel tud keresni, örömmel folytatom a beszélgetéseket személyesen. Levélben, ismeretlenül sajnos nem tudok írni értelmes gondolatokat. nem tudom, hogy „mibe nyúlok bele”, akaratlanul, kellemetlenül.

    Ha helyileg engem nem tud megkeresni, akkor igyekszem az Ön lakóhelye környékén találni megfelelő szakembert:

    S. Vera

  • 27 éves házasok vagyunk. Feleségem 52 éves diplomás, melyet 4 éve szerzett meg.(egészségtan tanár,grafológus,…

    27 éves házasok vagyunk. Feleségem 52 éves diplomás, melyet 4 éve szerzett meg.(egészségtan tanár,grafológus, természegyógyász). Három nagykorú gyermekünk, 2 unokánk van. Két kisebb fiunk még otthonunkban van, tanulnak és dolgoznak. Feleségem hosszú munkanélküliség után másfél hónapja kapott munkát egy helyi szeretetszolgálat hajléktalan szállóján, mint szociális gondozó. Három-négy hét alatt viszonyt kezdett egy a szállón lakó,( hajléktalan) nála 12 évvel fiatalabb férfival, ami hamar kiderült ezért neki a munkahelyén felmondtak. A szerelmi viszony létrejöttében segített (lakást biztosított) nejem gyermekkori barátnője aki 30 éve általános iskolai pedagógus két diplomás gyermek édesanyja +2 unoka. Feleségem barátja azzal szédítette, hogy Angliába megy rövidesen dolgozni, ahova Őt is magával akarja vinni és majd az ottani fizetéséből nejemet eltartja. Feleségem 3 hete nem beszél velem, gyerekeivel is csak keveset. A napja többnyire azzal telik, hogy leül a számítógép elé a fülhalgatóa fején és érzelmes szeretetről szóló dalokat ill. zenét hallgat. Semmiről nem akar senkivel beszélni különösen nem a jövőről ill. az elmúlt eseményekről. A külvilágtól teljesen elzárja magát, egy saját külön világban él és készül a feruár eleji indulásra a repülőjegyet is megrendelte. Szándékától eltántoríthatatlan, barátnőjére sem hallgat. A fiatalember hozzávaló kapcsolata valószínüleg anyagi előnyön illetve "férfias" virtuson alapul.
    Az Ő társasága többnyire bűnözőkből áll. Én a gyermekeim, feleségem édesanyja a helyzet elött tehetetlenül állunk és nagyon aggódunk.
    Mit javasolna mit lehetne tennünk? Köszönöm türelmét és esetleges segítő javaslatát!

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Vera Saródy

    Kedves Levélíró!

    Ha jól értem, felesége megvette a repülőjegyet és el akar indulni Angliába. Csak magának vett jegyet vagy kettőjöknek? Lehet-e valamit tudni az angliai tervekről?
    Mindamellett, hogy sok ok hozható fel, ami felesége magatartását indokolhatja, a magyarázatok nem segítenek. Álatlában fériaknál szokott szembetűnőbben jleentkezni, de ez egy kapuzárási pániknak tűnik, az Öntől kapott néhány információ alapján.
    A legfontosabb és legnehezebb feladat, hogy olyan helyzetet tudjanak kialakítani, ami a visszautat nyitva hagyja a család felé.
    A gyerekeik már nem kicsik, őket nem kell félteni. A család egysége és az Ön jövője azonban veszélyben van.
    Most csak annyit tehet, hogy tényszerű információkat közöl, hogy amikor olyan állapotba kerül, hogy ezeket képes felfogni, akkor a birotkában legyenek. Folyamatosan biztosítva őt arról, hogy még mindig a feleségének tekinti, megmaradni azon a vékony határmezsgyén, hogy nem tartja hülyének – mert az szégyenbehozná és nehezítené a visszautat; és a 27 éves kapcsolatot fontosabbnak tartja ennél a kalandnál.
    Írhat neki egy levelet is, hogy olvassa el majd, ha akarja.
    Ha igazán tanács adható ebben a kérdésben, talán az, hogy ne az ő viselkedését minősítse, hanem a saját érzelemiről és gondolatairól beszéljen, írjon.
    És végtelen türelem.

    Vannak még gondolataim, egy személyes beszélgetésben néhány kérdés után sok mindent meg lehetne még fogalmazni.
    Ha tud, szánjon rá egy órát.

    S. Vera

  • Az előző kérdéshez kiegészítésképpen: megpróbálom elterelni a figyelmemet,ez főleg a gyerekkel…

    Az előző kérdéshez kiegészítésképpen:
    megpróbálom elterelni a figyelmemet,ez főleg a gyerekkel tanulás,háztartás,olvasás,de nem igazán sikerül.

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Vera Saródy

    Írja meg, hogy van!
    sv

  • Jó napot kívánok! 42 éves nő vagyok,úgy gondolom,a realitások talaján,ezért nem is értem az…

    Jó napot kívánok!
    42 éves nő vagyok,úgy gondolom,a realitások talaján,ezért nem is értem az elmúlt 2 hét történését,inkább érzését.
    Egyedül nevelem 12 éves gyerekem,le vagyok százalékolva.Különböző (2 mellkasi ér,7 térd,császármetszés,vakbél,mandula...)műtéteim voltak,epilepsziás vagyok.2 éve találtak egy mellkasi aneurizmát,ez majd műtétet igényel,de szerencsére nem változik a mérete.
    Kb. 10 napja van egy olyan érzésem,hogy jövőre történni fog valami a közvetlen környezetemben,valami negatív.Azt hittem,hogy fáradt vagyok,elmúlik,de tartósan bennem van,sőt egyre gyakrabban jut eszembe.
    Ilyen érzésem soha sem volt még,mindent vagányan,reálisan,(egyesek szerint túl vagányan) vettem.
    Ez egy új érzés,mit tud tanácsolni,mit tehetek?
    Köszönöm válaszát
    BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!
    Ildi

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Vera Saródy

    Kedves Ildi!

    Sajnos nem csodálkozom az érzésén, mivel a külső körülmányek egyre nehezedő helyzetre utalnak. A félelem gyakran ellentmondásba kerül a józan ésszel és akkor máshol keres utat magának. Ha a valódi félelemre okot adó dolgokat igyekszünk „jól megmagyarázni”, attól még belül valami forr, és testetlen érzetekben jelentkezhet.
    A figyelemelterelés csak ideig-óráig hoz megnyugvást, talán jobb is, hogy nem engedi szervezetünk, hogy becsapjuk.
    Nincs recept. Az ember tudja, hogy ha enged a félelemnek, akkor önmagát beteljesítő jóslat lehet belőle, mégis lassan áthatja a mindennapokat.
    Vannak praktikus dolgok: megnyugtatóan rendezni mindent, ha Ön kórházba kerül, mi történik a kislánnyal, megbeszélni vele, hogy kire számíthat, mit tud majd tenni. (Gondolom ezeken már túl vannak, ezek is a racionális oldalhoz tartoznak.)
    Az én tapasztalataim szerint a pozitív helyettesítés vezet leginkább eredményre: alternatívák kidolghozása minél több esetre. Mivel lehet az apró örömöket visszahozni, újakat találni? Hogyan lehet az elveszett dolgok helyett másokat felfedezni, amik talán lényegesebbek is, mint a veszettek?
    Melyek azok az alapértékek, amik megérik a türelmet és a végtelennek tűnő várakozást?

    Vannak olyan helyzetek, amikben nincs jó tanács. Amit Ön leírt magáról, arra utal, hogy sok helyzetben lett úrrá a nehézségeken. Ha kezd fogyni az energiája, könnyen lehet, hogy így jelentkezik. Mondanám, hogy pihenjen, de ez olyan átlátszó üres szöveg... Mi lehet mégis pihenés – azaz kikapcsolódás ezektől a rémálmoktól: talán a tervezés és a tervek megvalósítása. A legegysezrűbbekre gondoljon: egy új süteményrecept, amit a kislánya imádni fog, egy kettesben eltöltött nap a hóban vagy egy múzeumban, régi ismerősök meglátogatása, séta alkonyatban a Dunaparton...
    Kislánya ebben a kroban fogékony mindenre, ami anyunak örömöt okozott valaha.

    S. Vera

  • Tisztelt Doktornő! Egy tömött járművön utaztam. Az egyik megállónál több ember az ajtó irányába…

    Tisztelt Doktornő!
    Egy tömött járművön utaztam. Az egyik megállónál több ember az ajtó irányába furakodott leszállni, így kisebb tolongás keletkezett. Az ajtó közeli ülést egy erős felépítésű magas férfi foglalta el, néhány nő és én éppen hogy dörzsöltük kicsit a combját (nem ütötte meg senki). Megjegyzést tett erre, én bocsánatot kértem, erre a férfi elkezdett üvöltözni, őrjöngeni, fenyegetőzni. Minden utas elhallgatott, csak fiatal nőket, idős asszonyokat és gyerekeket láttam magam körül. Néhány nő nagyon megijedt és a kocsi másik végébe sietett. Megmondom én is megijedtem, hiszen majdnem lekiabálta a fejem. Viszont kegyetlenül éreztem magam, legszívesebben behúztam volna neki egyet és én is jól leüvöltöttem volna, de mivel én egy sovány, alacsony srác vagyok inkább hallgattam nehogy felingereljem jobban és eltörje a csontjaim. Nem mertem erről senkinek beszélni, rettentően szégyellem magam és azon gondolkozok, hogy kellett volna helyesen cselekednem. Lenyeltem az indulatom. Ráadásul meg vagyok győződve, hogy meg kellett volna védenem a nőket. Ön mit tett volna a helyemben? Hogy lehet egy dühöngő utast kezelni? Előre köszönöm a válaszát!

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Vera Saródy

    Kedves Levélíró!

    A lehető legjobbat cselekedte. A szóbeli attrocitástól nem tudott megvédeni senkit, ha tetlegességre fordul a helyzet, mindenki jobban sérül lelkileg. Ön pedig még testileg is, miközben egy feldühödött emberrel úgy sem tudott volna mit kezdeni. A düh olyan erőt ad, ami még egy súlycsoportba tartozó emberk között is előre eldönti a végeredményt.
    Nincs jótanács, nincs mindig beváló ötlet. Egyetlen egy van, a hiteles és őszinte viselkedés. Ez a kiidnulópont. Ha ez működik akkor lehetséges –––– csak ekkor és csak lehetséges, hogy higgadtan valami helyben aktuális mondattal kicsit lehet csitítani a dühöngőt.
    A nagykönyvek ulyenkor olyan modnatokat javasolnak, hogy: látom, nagyon fedühítette a helyzet...
    Erre az illető, ha a könyvből lépett vona ki, azt válaszolná, hogy naná, hogy feldühített, hiszen...,
    De a dühöngő utasok nem olvassák ezeket a könyveket és lehet, hogy tetlegességre vetemednek egy ilyen mondat hallatán. Sokban függ attól, hogy miért lett ilyen könnyen dühös, azaz mi előzte meg a jelenetet, amiért ilyen érzékeny lett az ember.

    Lehet, hogy megmaradna csak az üvöltésnél, lehet, hogy nem, ezt sem lehet tudni előre. (Legtöbbször azonban megmarad a kiabálás.)
    Ami javasolható talán, hogy csitítani nem szabad, mert az olaj a tűzre.

    Ha mindenképpen védeni akar valakit, akkor talán annak van értelme, ha fizikailag kettejük közé áll.
    Esetleg valahogy letereli a beszédet a dühöngésről... Ehhez azonban némi gyakorlás kell.

    Ha elhúzódik, akkor segítséget lehet hívni a személyzetből....

    Nincs jó tanács.

    A célzott agresszió már más kérdés, ott egyértelműen a célszemély megvédése fontos, akár szóval, akár fizikai közbelépéssel. Itt azonban inkább céltalan dühöngést tapasztalt, ha jól értem.

    Ami fontos még: krízishelyzetben nem lehet mgmondani előre, ki-hogyan fog viselkedni. Ismétlődéskor talán, de még az sem biztos. Amit leírt, annak alapján az Ön rekaciója a lehető legnormálisabb reakció volt. És főként a legcélravezetőbb, hiszen nem lett belőle tetlegesség. Ilyen értelemben a többi utas számára megmaradt az idea, hogy lehet, hogy dühöng valaki, de másnak nem esik bántódása.

    Ha a téma után komolyabban érdeklődik akkor talán egy erőszakmentes kommunikációs csoportot tudok elképzelni (együttműködő kommunikáció címen fut mostanában), de ha egyszeri alkalom, akkor talán érdemes egyszer felidézni a történteket, ezzel túl leht rajta jutni.
    Az Önt ért stressz sem elhanyagolható, annak a hatása fontos. Érdemes felidézéssel és újragondolással semlegesíteni.
    Persze, ha nem lesz tőle egyre frusztráltabb. Ne legyen! Ez egy rendkívüli esemény, és a mindennapjainknak szerencsére nem része.

    ARja meg, ha vannak még vele kapcsolatban gondolatai:

    S. Vera

  • Kedves Doktornő! Egy régi ismerősünkkel mostanában többször összefutottunk baráti társaságban.…

    Kedves Doktornő!

    Egy régi ismerősünkkel mostanában többször összefutottunk baráti társaságban. Ez a lány régen okos, értelmes, ambíciókkal, tervekkel teli volt. Aztán mikor Pestről hazakötözött, mert (saját elmondása szerint) kegyetlenkedett vele az akkori párja felfordult az élete. Jelenleg nincs munkája, az albérletében egyedül él (egy ideje egy kutyája van). Barátai nincsenek, a családja sem tud rá hatni. A lényeg, hogy egy elképzelt világban él. Van egy srác aki külföldön dolgozik és azt képzeli, hogy az ő barátja, pedig nem. Ezt úgy képzeli el, hogy a srác közösségi oldalát feltörték és biztosan azért nem ír neki. Azt hiszi, hogy követik, mikor sétál. Saját magának üzenget más nevében stb. Szóval eléggé súlyos szerintem a helyzet. A saját baráti körrel beszélgettünk, hogy lehet meg kéne hívni egyszer-egyszer a társaságba, de szerintük csak lehúzna minket a képzeld dolgaival és panaszkodásával. A családja próbálta neki mondani,hogy kérjen segítséget, de azóta velük sem áll szóba, mert azt hiszi, hogy ők is az összeesküvés részei, akik nem engedik, hogy ő boldog legyen a nem létező barátjával stb....
    Hogy tudnánk kirángatni ebből? Rábeszélni, hogy menjen orvoshoz? Mert,ha mi is szólunk neki, akkor mii csak ellenségek leszünk a szemében...

    Köszönöm a válaszát előre is.

    Zsuzsi

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Vera Saródy

    Kedves Zsuzsi!

    Barátnőjét mielőbb orvoshoz kéne juttatni. Amiket ír, az lehet komoly gond is, lehet múló, azaz „kikezelhető” probláma is. Lényeg, hogy lássa pszichiáter. Mellette jó lenne egy pszichológus, akivel megbeszélheti a gondokat, esetleg komolyabb együttműködés is szükséges lehet.

    Első lépésként a körzeti orvost javaslom. Őt meg lehet keresni tanácsadásra és amikor legközelebb megy a barátnője hozzá, akkor rá tud kérdezni ezekre a gondolatokra is.

    Sokat segíthetnek neki, ha ráveszik a támogatás elfogadására:

    S. Vera