A pánikbetegségből való gyógyulási útjai 1. rész

A felismerés, mint a gyógyuláshoz vezető út első lépcsője

Ha mellkasi fájdalmat vagy légszomjat, szédülést, esetleg heves szívremegést észlel valaki, akkor azonnal orvoshoz fordul. Még intenzívebben reagálunk e tünetekre, ha környezetünkben valamely személy szívinfarktuson, agyvérzésen, esetleg sztrókon esett már át. Az orvos felkeresése természetesen szükséges és megkerülhetetlen, azonban egyes esetekbe az orvosi vizsgálatok semmilyen organikus okot nem tudnak kimutatni.

Sajnos ilyen szituációban a pánikbetegség sokszor meg sem említődik, a betegek egy része pedig bizonytalan, tanácstalan marad, ugyanakkor – a tünetek és a félelmek miatt – kezd beszűkülni az életterük. Egyesek nyugtató teákkal, homeopátiás szerekkel, gyógynövényekkel, mások gyógyszerekkel próbálkoznak. Más betegcsoport pedig csak évek után keres fel egy pszichológust, és lehet, hogy ekkor is csak más probléma miatt.

Cikkemmel azoknak szeretnék felvilágosítást adni, akik különösebb szervi ok nélkül élnek az említett tünetekkel, és főként azoknak, és környezetüknek, akik gyógyulni szeretnének, vagy meg akarják érteni a családtagjuk viselkedését. Sokszor e betegséget bagatellizálják, szégyellik, vagy értetlenül fogadják, holott a megélt tünetek komolyan gyengítik és szűkítik a páciens életvezetését.

Kezdjük tehát a legelején! A pánikbetegség egy szorongásos zavar, mely hirtelen kialakuló, erős aggodalommal, vagy küszöbön álló katasztrófaérzéssel járó állapot. A pánikzavar lényege a kiszámíthatatlan, időnként előtörő, intenzív félelem, amely testi tünetekkel is jár, mint a légszomj, fuldoklás, szédülés, hasi görcsök, mellkasi fájdalom, émelygés, hőhullámok, szapora szívverés, hidegrázás, remegés, izzadás, érzéketlenség, és a zsibbadás.

A testi tünetek mellett negatív gondolatok is megjelennek, mint a halálfélelem, megőrüléstől való félelem, menekülési vágy, félelem a kontrollvesztéstől, bizonytalanságérzés, és katasztrófikus végkövetkeztetések.

Pánikzavarról akkor beszélhetünk, ha a tünetek közül legalább 4 jelentkezik. A pánikroham általában percek alatt kialakul, és változó, hogy meddig tart (fél óráig, órákig,akár napokig). Egyeseknél ez az állapot – sajnos – a vérnyomás kiugrását, majd e magas értéken való fixálódását is eredményezheti. Kezelés nélkül a organikus elváltozások és pszichiátriai következmények is megjelenhetnek. A tüneteinek elmúlta után kimerültség és fáradtság érezhető.

Ez a betegség gyakran jár együtt más pszichés problémákkal, például depresszióval, agorafóbiával vagy szociális fóbiával.

Az első rohamot rendszereint egy jelentősen felfokozott, szorongató stresszhelyzet váltja ki. Végeredményben a vészreakciót  a szorongás testi tünetei váltják ki: az illető megijed a vegetatív testi élményeitől, és hibásan félreértelmezi, súlyos fizikai, mentális katasztrófa előjelét látva bennük. (Például a heves szívdobogásából, mellkasi fájdalmából arra következtet, hogy szívinfarktuson fog átesni.)

Az első roham után kialakulhat egy tartós félelem a következő pániktól, ami maga után vonja a vegetatív tünetek további fokozódását, ami „melegágya” a következő rohamnak. Pánikot az olyan gondolatok is kiprovokálhatnak, hogy „Most nem érzek semmi rosszat, de mi lenne, ha mégis elkezdenék izzadni és fulladni?”. A gondolatok mellett a negatív fantáziáknak is lehet ilyen hatása. A türelmetlenség, a harag, az izgalmak szintén befolyásolhatják, ahogyan a túlzott kávéfogyasztás, az agyonhajszoltság, az étkezés kihagyása miatti vércukorszint csökkenés, az ülésből való hirtelen felállás miatti szédülés… stb. hatására létrejövő testi tünetek félreértése.

Az újabb pánikroham miatti tartós félelem miatt megerősödhetnek az elkerülő és biztonságkereső magatartások („túlóvások”) is, így idővel állandósulhat ez az ördögi kör. Ebben a helyzetben pszichológusi segítség kell.

Szakértő

Hozzászólások: (0)