A válás hatása a gyermekekre

Mielőtt a cikk címét kibontanám, általános tapasztalataimról szeretnék írni, amit a családokkal folytatott munkám során megfigyelek.

A legfontosabb, hogy a két szülő közötti kapcsolat neveli a gyermeket. Mit is jelent ez a gondolat? Tény, hogy egy felnőtt rengeteget tehet azért, hogy kölcsönös és őszinte kapcsolatot alakíthasson ki gyermekével, de ez önmagában kevés. Ahhoz például, hogy a gyermeknek az édesanyával kiegyensúlyozott kapcsolata legyen, az apa aktív jelenléte is szükséges. Általános szabály tehát, hogy a szülők felelősek a társuk és a gyermekük közötti kapcsolat támogatásáért! Így akinek jobb a kapcsolata a gyermekével, a gyermeke érdekét szeme előtt tartva bátoríthatja például az anya a csemetéjét a másik szülő felé, a szülőt a gyerkőc felé.

Ha ez az „ideális” állapot kevésbé működik, a gyermek sérül leginkább. Ennek két véglete a túlóvás és az elidegenedés. Ezzel szemben a cél egy olyan légkör megteremtése, amelyben a gyermek azzá fejlődhet, aki. Fontos tehát hangsúlyozni: a másik szülőfél megbuktatása (családból való kizárása, kritizálása, becsmérlése) elképzelhetetlen saját maga megbuktatása nélkül! Tehát egy apa nem váltható le, ahogyan természetesen egy anya sem! Néhány ritka esettől eltekintve a gyermeknevelést két felnőtt, egymással – a gyermek érdekében – szövetségre lépett személy képes hatékonyan folytatni, egymást elfogadni olyannak, amilyenek, a gyermekért összefogni, és közösen mindazt megtenni, ami szükséges.

Térjünk rá a válásnak a gyermekre gyakorolt hatására.  Mindkét szülő szeretete nagyon fontos a gyermekek számára, ezért számukra nincs is nagyobb fájdalom, vagy nagyobb belső konfliktus, mint az a helyzet, melyben szüleiket haragban látják. Ennél súlyosabb válságot csak az a szülői viselkedés okoz, ha vitájukban arra kényszerítik a gyermeket, hogy valamelyik fél mellé álljon, mivel ez alapjában rendíti meg a gyermek biztonságérzését. Ez a lojalitás konfliktus. E belső konfliktus eredménye lehet, hogy a gyermek egyik szülőjében sem tud megbízni. A bizalomvesztés amellett, hogy szorongást szül, a szülők értékrendjének átvételét is gátolja!

Óvodáskorban, az életkorból fakadó énközpontúság miatt feltörhet a válás miatt az az érzés a gyermekben, hogy „én nem kellek”. Szorongást, félelmet, fokozott ragaszkodást, alvás- és evészavart is mutathat.

Iskoláskorban jellemző a szomorúság és a harag, megjelenik a tudatos, célirányos düh. Tapasztaltam olyan iskolai teljesítményzavart például, mikor a gyermek otthon nem beszélhetett arról, hogy hiányzik neki az apja.

Kamaszkorban a kiábrándultság, a harag, a gátlásosság jellemző leginkább, és mesterségesen felgyorsulhat a kamasz leválása is a családról. Jellemző lehet még a nagyfokú szexualitás, vagy annak az elutasítása. Előfordulhat még, hogy egyik szülőjével túl szoros viszonyt alakít ki.

A válás következtében lélektani feladatok is várnak a gyermekre: tudomásul kell venniük a házasság felbomlását, függetlenedniük kell a szülők konfliktusaitól, valamint fel kell dolgozniuk az egyik szülő mindennapi elvesztését, fel kell dolgozniuk a haragot, az önvádat,valamint lemondani a család újraegyesítése iránti álmukról és elérni az emberi kapcsolatok meglátásának lehetőségét (pl: mostohával, új rokonsággal).

Válás után tehát a gyermekeknek teret, időt, lehetőséget és biztatást is kell adni, hogy mindenkivel rendezni tudják kapcsolatukat.

A veszteség elkerülhetetlen, és a válások legnagyobb vesztesei a gyermekek.

A cikkel a felelősségteljes dolgokra szerettem volna a figyelmet felhívni. Fontos, hogy a szülők lezárják a múltat, azaz meg tudjanak bocsátani: maguknak és a másiknak is. Ezáltal tudnak biztonságot és erőt adni a gyermekeiknek, melynek segítségével fel tudják veszteségeiket dolgozni.

Ha kell, akkor terápiás segítséggel el lehet egy olyan szintre jutni, melyben mindenki meg tudja találni a saját megelégedettségét. Ehhez azonban a szülőknek fel kell lelkileg nőniük, és elfogadniuk felelősségüket.

Szakértő

Hozzászólások: (0)