Vízipipázás – tények és tévhitek

Ma még mind a közvélemény, mind az orvosi társadalomban számos tévhit kering a vízipipázással kapcsolatban. A rendelkezésünkre álló adatok arra elegendőek, hogy bizonyítsák: a vízipipázó személyek ki vannak téve ugyanazoknak a káros hatásoknak, mint a hagyományos dohányosok (cigaretta, pipa, szivar), ráadásul a cigarettázásnál nem alkalmazott különböző adalékok, illetve a közös eszközhasználat veszélyeivel is számolnunk kell.

 

Az elmúlt néhány évben – a vízipipázás terjedésével együtt – új és bizonyító erejű vizsgálatok eredményeit publikálták orvosi szaklapokban. 
A vízipipázás már az első időkben sem volt ártalmatlan szórakozás, hiszen kábítószerek (hasis, ópium) fogyasztására használták. Az évszázadok alatt kifejlesztett füstbelégző készülék és a dohány hamarosan „találkoztak”, és a keleti népek dohányzásának elterjedt formájává vált a vízipipázás. Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában a XX. század végén kezdett terjedni a fiatalok körében a vízipipázás, világjárvánnyá azonban a XXI. század elejére vált. 
A www.tudobeteg.hu fórumának legnagyobb érdeklődést mutató témaköre éppen a vízipipázás. Fontosnak tartom, hogy a tények és tévhitek rövid bemutatásával hozzájáruljunk ahhoz, hogy a vízipipázók, a nem vízipipázók, fiatalok és idősebbek, laikusok és szakemberek pontosabb képet kaphassanak erről a rohamosan terjedő veszélyes divatról. 

A vízipipa működése 
A vízipipa fejét speciális vízipipadohánnyal töltik meg. Ez a dohányon kívül általában melaszt ízesítő anyagokat, pl. gyümölcsdarabokat, kávét, csokoládét tartalmaz. A dohány fölött egy szűrőn izzik a szén. A dohánnyal töltött fejet egy merev cső köti össze a vízipipa testét képező edénnyel, amelyben folyadék, általában víz található. A cső vége kb. 2-3 cm mélyen beleér a vízbe, a felszín felett pedig egy másik nyíláson egy szájrésszel ellátott cső csatlakozik az edényhez. A szájrész megszívása során keletkező vákuum szívóhatása révén kerül a folyadékon át a füst az edénybe, majd onnan a légutakba. A vízipipa működtetéséhez, égve tartásához erőteljesebb szívásokra van szükség, mint a cigarettázásnál. 
A vízipipázásnál használt dohánykeverék mennyisége lényegesen meghaladja az egy szál cigarettában lévő dohány mennyiségét. Egy vízipipázás általában 30-60 percen át tart. Egyetlen 45 perces vízipipázás során egy személy átlagosan percenként kétszer, összesen mintegy 100 alkalommal szív bele a vízipipába, egy szippantás pedig kb. 3 másodpercig tart. 

A vízipipa folyadékja nem szűri ki a nikotint a dohányfüstből 
A vízipipázással kapcsolatos leggyakoribb tévhit az, hogy a vízipipázás egyáltalán nem vagy sokkal kevésbé veszélyes, mint a cigarettázás. Azt gondolják, hogy a vízipipában lévő folyadék kiszűri az ártalmas anyagokat, lehűti a füstöt, és az így megszűrt hideg füst teljesen ártalmatlan.
Természetesen, a havi egyszeri vízipipázás ugyanúgy nem valószínű, hogy nikotinfüggőség kialakulásához fog vezetni, mint ahogy a havi 1-2 szál cigarettát elszívó embert sem tekintjük függő dohányosnak. A felmérések ugyanakkor azt mutatják, hogy a vízipipát kipróbáló fiatalok közül 8-szor többen válnak dohányossá, mint azok közül, akik sohasem próbálták ki a vízipipát. 
A kezdő vízipipázók több mint 90%-a gondolja úgy, hogy a cigaretta sokkal inkább okoz hozzászokást, nikotinfüggőséget. Ezzel szemben a Nílus deltavidékén élő falusi egyiptomiak körében végzett felmérés azt mutatta, hogy a vízipipázó, a cigarettázó és a minkét dohányzási formának hódolók egyformán nagy arányban – mintegy 90%-ban – szerettek volna leszokni a dohányzásukról. 

Vízipipa és a szénmonoxid 
A vízipipa belélegzett füstjében akár 3-szor annyi szénmonoxid is lehet, mint a cigarettafüstben. A belélegzett szénmonoxid visszafordíthatatlanul kötődik a vérben lévő hemoglobinhoz, amely így nem tud többé oxigént szállítani a sejtekhez, és fölöslegesen kering tovább az ereinkben. A vízipipázás során izzó szén biztosítja a dohánykeverék felmelegítéséhez szükséges hőt. A szénmonoxid forrásaként tehát a dohány mellett az izzó szén, valamint a dohányhoz kevert szerves adalékok – melasz, gyümölcsök, ízesítő szerek ¬– egyaránt fontos szerepet játszanak. 

Tévhit, hogy a vízipipa kiszűri a rákkeltő anyagokat a füstből 
Beszélgetéseim során gyakran hallom a fiataloktól, hogy a vízipipa füstje szerintük azért nem tartalmaz kátrányt, mert a vízipipázás során nem ég papír. Rákkeltő anyagok azonban nem csak a cigarettapapír égése során keletkeznek. 
Egy vízipipázás során belélegzett füstben kb. 50-szer több a rákkeltő policiklikus aromás vegyületek mennyisége, mint amennyi egyetlen cigaretta füstével szív magába a dohányos. Egy indiai felmérés szerint 25 hörgőrákos beteg közül 22 vízipipázott. 

A vízipipázás egyéb veszélyei 
A közösségi szertartás, a közös eszközök (ugyanaz a vízipipa, közös csutorák) használata különböző fertőző betegségek terjedését segítheti elő. Egyiptom a magyar turistáknak is kedvelt úti célja. Az utazási irodák által kínált programok között gyakran megtaláljuk a vízipipázást is. Mielőtt bárki kipróbálná a közös vízipipázást, gondoljon arra, hogy Egyiptomban gyakori a tuberkulózis, és a TBC-s megbetegedések 17%-át vízipipázás során kapta el egyik személy a másiktól. 
A vízipipázás további veszélyét jelenti, hogy a füstöt beszívó személy nem mindig tudja, hogy minek a füstjét vagy gőzét szívja el. Gyakran előfordul, hogy kábító hatású szert raknak a dohányra, vagy a folyadékba. Folyadékként a fiatalok nem mindig vizet használnak egyes vízipipázók: alkohollal, illetve egyéb bódító hatású folyadékkal is gyakran próbálkoznak, amelyek belélegezve a légutak hatalmas felületén keresztül pillanatok alatt felszívódnak, és súlyos mérgezésekhez vezethetnek. 

Mivel a vízipipázás során keletkező füst összetétele, hőmérséklete, illetve a belégzések száma, tartama és mélysége jelentősen eltérnek a cigarettázásétól, ezért nem szerencsés a vízipipázás és a cigarettázás mennyiség vagy veszélyesség szerinti összehasonlítása. 
A rendelkezésünkre álló adatok arra elegendőek, hogy bizonyítsák: a vízipipázó személyek ki vannak téve ugyanazoknak a káros hatásoknak, mint a hagyományos dohányosok (cigaretta, pipa, szivar), ráadásul a cigarettázásnál nem alkalmazott különböző adalékok, illetve a közös eszközhasználat veszélyeivel is számolnunk kell. 

Szakértő

Hozzászólások: (0)