Nem találtad meg az orvos profiloldalát?
Fiók létrehozása most Created with Sketch.

A fül-, orr-, gégész szakorvos feladatát képezi a fül, az orr és annak melléküregei, valamint a szájüreg, a torok, a garat és a gége megbetegedéseinek kezelése. E megbetegedések közé sorolhatók a daganatos betegségek, tumorok is. A fül-, orr-, gégész tehát az említett szervek daganatainak diagnosztizálásával és kezelésével is foglalkozik.

Hogy mi mindennel is foglalkoznak az orvosok a fül-orr-gégészeti szakrendelésen, azt teljes körűen felsorolni hosszadalmas lenne, mivel számtalan fül-orr-gégészeti probléma felmerülhet a betegeknél. Ezért elsődleges feladat e problémák diagnosztizálása, mivel a kezelés kiválasztása és elvégzése csak a betegség azonosítása után következhet. A szakrendelésen végeznek rákszűrést, igyekeznek felderíteni a gócokat, a fülpanaszok széles skáláját kezelik, mint például a fülgyulladás, a fülfájás vagy akár a fülzúgás. De nemcsak a fülproblémák említhetők, hanem az orr különféle problémái, mint a gyakori, visszatérő orrvérzés, orrpolip, vagy a gége-garat megbetegedései, mint a visszatérő torokpanaszok, mandulagyulladás ...stb.

Panaszok, amelyekre érdemes figyelni, és fül-, orr-, gégész szakorvoshoz fordulni:

Tapasztalhatunk időnként olyan, eleinte ártalmatlannak tűnő tünetet, amelyeket hajlamosak lehetünk figyelmen kívül hagyni, vagy nem komolyan venni, holott mögöttük akár komoly problémák is húzódhatnak. Olyasmikre gondoljunk, mint a fülfájás, fülzúgás, halláscsökkenés, egyensúly zavarok, visszatérő torokpanaszok, rekedtség, gyakori orrvérzés vagy a szaglás csökkenése.

Vegyük például a fülfájást, mint gyakran előforduló, szinte hétköznapinak is mondható problémát. A kisgyerekeket gyakrabban érinti talán mint a felnőtteket, és rendszerint a középfülgyulladás egyik kellemetlen tünete. A fájdalom mindig valami problémát jelez, ezért nem szabad figyelmen kívül hagyni. Az elhanyagolt középfülgyulladás például maradandó halláscsökkenést okozhat a súlyosabb esetekben.

A torokfájás is ugyanilyen hétköznapi tünetnek számít, amely utalhat mandulagyulladásra. Ennek esetenként csak a műtéti eltávolítás lehet a megoldása, azonban ha erre a kellő időben nem kerül sor, a gyulladás súlyos szövődményekkel is járhat, mivel az más szervekre is átterjedhet.

A horkolás is nagyon ártalmatlannak tűnik, azonban az a légzéskimaradás jele. Korántsem veszélytelen tehát.

A szagláscsökkenés, vagy a rekedtség, főként ha már hosszabb ideje fennáll, akár daganatra is utalhat.

Látható e példákból, hogy érdemes több figyelmet fordítani egészségünkre, és nem figyelmen kívül hagyni az ilyen jellegű tüneteinket, hanem felkeresni a szakorvost az eredetük és okaik feltárása érdekében.

Egy kis történeti visszatekintés a kezdetekre:

Mára hozzászoktunk ahhoz, hogy e szakterületet fül-, orr-, gégészetként emlegetjük, mivel mára annyira összefonódott. Azonban nem volt ez mindig így, mivel két szakterület összeolvadásából jött létre, a fülészetből és az orr-, gégészetből, melyek teljesen külön-külön alakultak ki. Hosszú múltra tekintenek vissza, magyarországi kezdeteik egészen az 1858. évre tehetők.

A gége- és orrgyógyászatot lényegében az orrtükrözés feltalálása hívta életre, a fülészet szintén hasonló okokból indult el útjára, vagyis mindkét területnek az új vizsgálati módszerek megjelenése és elterjedése adott újabb és újabb lökést.

A szakterületek folyamatos fejlődésük során aztán viszonylag korán eljutottak addig, hogy osztályt kapjanak a kórházakban is. Elsőként a Rókus Kórházban történt ez meg az 1860-70-es években, és úgy hozták a körülmények hogy egy osztályon került e két terület elhelyezésre. Összefonódásuk tehát szinte a kezdeteiknél megkezdődött, és mára egybe is olvadtak.