A betegek kérdései (799)

  • Kedves Eszter! Kérdezni szeretném Öntől,hogy miért lehet az hogy egyáltalán nincs kedvem lefeküdni a…

    Kedves Eszter!
    Kérdezni szeretném Öntől,hogy miért lehet az hogy egyáltalán nincs kedvem lefeküdni a párommal.32 éves 2 gyermekes anyuka vagyok,rengeteget dolgozom,gyermekeimet egyedül nevelem.Elváltam gyermekeim apjától,és megismerkedtem egy nagyon rendes fiuval aki nagyon tetszik is -semmi gond nincs vele,imád engem és a gyerekeimet is,pedáns,tök jó pasi-de tényleg-8 honapja vagyunk együtt. Ő elötte volt , életem legnagyobb szerelme,akivel másfél évig jártunk,aztan vége lett,mert mindig csajozott :(.-hozzá sose voltam fáradt vagy kedvtelen,meghaltam volna a karjaiba,imádtam...Most pedig itt a párom nagyon türelmes,és úgy kell mindig megerőszakolnom magam hogy lefeküdjünk mert egyáltalán nem kívánom.
    Hétköznap melózunk mindketten,hétvégén pedig sexelni kell -nem kell de illene de már kezd teher lenni..Pedig nagyon jó a pasim az ágyba,vele tényleg semmi gondom,szeretem de nem vagyok szerelmes :(-pedig ha az eszemre hallgatok vele maradok egy életen át olyan rendes elvisz dolgozni eljön értem,bármit megtenne értem meg a gyerekekért...
    Csak egy gondom van vele,nem akar elengedni bulizni,retteg attol hogy ha iszom akkor megcsalom es nem akar elveszíteni,túl jó nőnek tart,és fél hogy valami jobb pasi elvesz tőle..
    Régebben is eljartam a csajokkal bulizni néha, sose volt egyik barátomnak sem problémája ezzel...Ő meg azt mondja ha elmegyek biztos aznap xanaxal alszik-próbál beszabályozni de mondtam neki már hogy ez nem igy működik...
    Szeretném kérni tanácsát,Ön mit gondol erről a kapcsolatról?!

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Kérdező, ez úgy hangzik, mintha nem annyira a szíve, hanem az esze szerint választott volna most párt. És nagyon is érthető, hogy a párja megbízhatósága, rendes, jó ember mivolta annyira vonzó Önnek, hiszen a biztonságérzet, a nyugalom, mindenki számára fontos. És különösen biztosan fontos egy fiatal anyának, aki a gyerekeit egyedül neveli, nagyon leterhelt, és sok a felelőssége.
    Több dolgot is gondolok erről, és nem tudom, melyik van közelebb az Ön igazságához. Először is, a szexuális vonzalom útjai van hogy nem azonosak az ész útjaival. Ha ez volna a helyzet, arról egyikük sem "tehet".
    De persze azt nem tudom, hogy a kapcsolatuk korábbi szakaszában mi volt a helyzet, akkor több és jobb volt-e a szex. Mert ha igen, akkor nem a fentiekről lehet szó, hanem valami olyan problémáról kettejük között, ami nem tesz jót a szexuális életüknek. Ha ez így volna, azt egy párterápia kibogozhatja és megoldhatja.
    Nem tudtam meg a leveléből azt sem, hogy a párja féltékenysége vajon oka vagy következménye a szexuális nehézségeknek. Esetleg van Önben valamilyen sértettség, rossz érzés azzal kapcsolatban, hogy a párja Önt "megköti" a levele szerinti értelemben? Mert ez sem feltétlenül tesz jót a vonzalomnak.
    A levele számomra arra utal, hogy a párjának is lehetnek sérülései, rossz tapasztalatai, esetleg a saját vonzerejével kapcsolatban kétségei, hogy ha csak xanaxszal tud aludni, amikor Ön bulizni menne. De persze az is lehet, hogy ez már csak következménye annak, hogy érzékeli az Ön szexuális vonakodását, és attól tart, hogy ez azt jelentheti, hogy Ön kifele megy a kapcsolatukból.
    Láthatja, hogy számomra túlságosan is sokrétű ez a helyzet ahhoz, hogy egyértelmű választ tudjak adni. Ha személyesen beszélgetnénk, nyilván még több réteg tárulna fel, és egyben esély lenne arra, hogy súlyozzuk, melyik feltételezésnek van köze a valósághoz, és merre lehet elindulni a helyzet tisztázása, és javítása érdekében.
    Én azt javaslom, hogy sokat-sokat beszélgessenek ezekről a dolgokról a párjával. Szükség lehet ebben esetleg pszichológus segítségére is, ami hatékonyabbá teheti a beszélgetéseiket.
    Meglátja, kell-e külső segítség. Ha úgy érzi, hogy igen, akkor az elérhetőségeimen engem is megtalál, és kereshet párterápiás segítséget a Magyar Családterápiás Egyesület honlapján keresztül is.
    Üdvözlettel:
    Biró Eszter

  • Kedves Eszter! Kolléganőmnek tavaly márciusban halt meg a férje,és mostanában egyre többet,beszél…

    Kedves Eszter!

    Kolléganőmnek tavaly márciusban halt meg a férje,és mostanában egyre többet,beszél arról,hogyan halt,meg,hogyan bánt ő vele,mit kellet volna másképp...ezzel nincs is bajom azzal viszont igen,hogy Nagymamám 25 hónapja halt,meg,3 hét súlyos fájdalmak kíséretében. Én most pedig,hogy így egyre többet beszélünk a halálról,olyan bűntudat támadt,bennem,hogy az utolsó napon nem mentem be hozzá kórházba,pedig,mondani akart még valamit. Saját hibámból nem mentem megtehettem volna,de még is otthon maradtam.Az utolsó ami meg maradt bennem,az a telefonhívás mikor azt mondtam,nem megyek,akkor a háttérből hallottam a fájdalmas jajgatását mamámnak. Eddig valahogy nem is foglalkoztam ezzel,de most mintha minden percben ezt a fájdalmat hallanám. Ami még rosszabb vagy talán nem, nem tudom megítélni, Szükségét érzem annak,hogy be menjek a kórházba arra az emeletre szobába ahol ő meghalt látni az ágyat amiben feküdt haldoklott.-Életemben először láttam haldoklót,egy olyan ember halálát követtem végig aki ÉRTEM sok mindent megtett és az utolsó napon ÉN hálátlan,dög,nem mentem el hozzá-. Két éve már mi értelme van ezeknek az érzéseknek,már rég el kellet volna felejtenem az egészet,különben is halála után úgy 2-3 hónappal,már nem is foglalkoztam,a dologgal,akkor most miért ezek az érzések? A bűntudat,a késztetés,hogy újra lássam,a szenvedésének,helyszínét,mi ez az egész? Teljesen olyan mintha vissza mentem volna az időben,és újra élném ezt az eseményt.

    Rendben van ez így, vagy velem van a gond? Már két éve nem csak pár hónapja. Segítséget szeretnék kérni,nem látom át,hogyan is kezeljem ezeket az érzéseimet,hagyjam,vagy harcoljak ellenük? Mit tehetnék?

    Kedves Eszter,válaszát előre is köszönöm "t"

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves "t",

    Szerintem ezek az érzések nem "annak ellnére" törtek elő, hogy a nagymama halála után 2-3 hónappal már nem is foglalkozott a veszteséggel, hanem éppen azért. Hiszen 2-3 hónap nagyon rövid idő a gyászfeldolgozásra, amit mutat az a régi szokás, hogy a gyászt régen 1 évig tartották - pszichológiai értelemben időnként még ez sem elég.

    Biztos vagyok abban, hogy maradt egy csomó fel nem dolgozott érzése, gondolata, sok fel nem dolgozott esemény, amit nem gondolt végig, amiibe nem ereszkedett bele, és amit a kolléganője történetei most felelevenítettek.

    Úgy tűnik, hogy Ön bizonyos értelemben most kezdett hozzá a gyásza feldolgozásához, és ráébredt arra is, hogy a halál véglegessé tett sokmindent, a nagymama elvesztését kívül az utolsó napi döntését is.

    Tapasztalataim szerint az a jó, ha van módja a gondolatairól, érzéseiről beszélni, gondolkodni, sírni is, ha az érzései azt diktálják. A kolléganőjétől szerintem ebben a tekintetben sokat tanulhat. Olyan emberrel kellene sokat beszélgetnie, aki elbírja a Maga fájdalmát, vagyis a gyászban lévő kolléganő valószínűleg nem volna jó választás. Barát, családtag sokat segíthet, de pszichológushoz is érdemes lehet fordulni - én is foglalkozom hasonló problémákkal, és látom, hogy a személyre szabott segítség milyen sokat jelenthet.

    Szóval nem hinném, hogy Önnel "gond lenne", abban az értelemben, hogy amit átél, az normális, csak éppen mivel fájdalmas és megterhelő, mégis fontos az érzéseivel alaposan foglalkoznia.

    Üdvözlettel:

    Biró Eszter

  • Kedves Bíró Eszter! Azért írok önnek mert súlyos gondjaim támadtak a baráti kapcsolatomban! Na szóval…

    Kedves Bíró Eszter! Azért írok önnek mert súlyos gondjaim támadtak a baráti kapcsolatomban! Na szóval akkor leírom: Van egy kedvenc csapata barimnak kb 10 éve szurkol neki. Én is elkezdtem neki szurkolni egy éve, viszont mondta h. őmiatta szurkolok neki inkább engedtem és csapatot váltottam. Aztán meg mondta nekem hogy jó a hajam, én is meg akartam dícsérni az övét mondtam neki hogy az övé jobb és én is olyat szeretnék mint neki van. Erre meg ideges lett, meg durung. Aztán volt olyan is hogy dicsérem a stílusát erre így szól: jól van már, oké.
    Aztán most meg azért lett dühös mert 1 hete mondta van kedvenc amerikai foci csapata. Erre tegnap kikapott a shawks-tól, a 49ers én meg kiírtam facera h. nyert a shawks. Erre ő meg elhordott mindennek hogy mit foglalkozok mindig azzal amit ő is szeret, meg hogy nem is láttam a meccset (tényleg nem :D ) akkor minek irkálok ilyeneket ki. Erre mondta hogy mindig csak másokat utánzok. Ezt már más is megmondta nekem, de lehet én vagyok a szerencsétlen vak hogy nem látom mi az utánzás a viselkedésemben!
    (Én 19 éves vagyok ő pedig 20 éves mindketten fiúk)

    Ön szerint mit tegyek ezzel a gyerekkel? nagyon jó barátom, nem akarom elveszíteni!

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Kérdező, szerintem nem a barátjával "kell valamit tenni", hanem saját magával: magabiztosabbnak lennie saját magában, saját választásaiban, ízlésében. Az persze természetes, hogy mindenkire nagy hatással vannak a barátai, kapcsolatai. De fontos, hoyg ne veszítse el magát, az egyéniségét egy kapcsolatban semelyikben. Ez akkor érhető el, ha keresi, hogy Magát mi érdekli, Maga mit szeret, miben leli örömét stb. Persze ebben biztosan lesz hasonlóság Ön és a barátai között hiszen akiknek totálisan más az ízélése, azok nem is tudnak összebarátkozni egymással, vagy nem értik meg jól egymást.
    Pl. ha megnézi azokat a meccseket, amiket a barátja megnéz, akkor el tudja dönteni, hoyg Magának ez érdekes-e, vagy sem, értelmesen tud róla véleményt nyilvánítani, a barátjával e témáról beszélgetni, és akkor már nem puszta utánzás az sem, ha örül a győzelemnek.
    De vigyázzon, tényleg, mert kevesen szeretik, ha egyéninek szánt viselkedését, öltözetét utánozzák, és ezzel az az egyediségét elveszíti.
    Üdvözlettel: Biró Eszter

  • Tisztelt Bíró Eszter Pszichológus asszony! Egy olyan kérdést szeretnék feltenni önnek ami már tegnap…

    Tisztelt Bíró Eszter Pszichológus asszony!

    Egy olyan kérdést szeretnék feltenni önnek ami már tegnap este óta zavar! Tehát jelenleg húsz éves férfi vagyok, egy főiskola másodéves hallgatója vagyok FOSZ szakon, és idén elkezdtem egy OKJ -s képzést anyám nyomására hogy csináljam azt is mert kevés lesz a FOSZ. Na most pedig eldöntöttem hogy el szeretnék menni főiskolára, tehát idén beadom a jelentkezési lapot! Aztán tegnap összeültem a barátokkal beszélgetni. Erre mondtam az egyiknek hogy mi a tervem. Erre mondta hogy hülyeség mert úgyse fogok elhelyezkedni vele, csak elcseszek négy évet az életemből Még megkérdezte hogy miért szeretnék pont oda. Erre azt mondtam hogy addig is nem kell a munkán törnöm a fejem, ergo nem kell melóznom, és mindemellett még okosabb is leszek. A választásom meg azért esett erre a szakra ahova jelentkezni fogok mert ide nem túlságosan magas a bekerülési ponthatár.
    Erre azt mondta hogy teljesen cél nélküli életet élek, csak belekapok mindenbe és nem is tudom mit akarok csinálni! A mondatai hideg zuhanyként értek, teljesen elvesztettem a fejem, forgott velem a világ, szédültem..

    Na most meg szeretném kérdezni Öntől, mint képzett szakpszichológustól hogy mi az Ön véleménye? Igaza lehet e haveromnak?

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Kérdező,
    Szerintem a legelgondolkodtatóbb az, hogy Ön érzelmi értelemben milyen hevesen reagált arra, amit a haverja mondott. Ez az én számomra azt mutatja, hogy Önnek érzelmileg a haverja mondataitól függetlenül is (és függetlenül attól, hogy a haverjának igaza van-e vagy sem) nagyon fontos kérdés most, hogy vannak-e céljai az életben vagy sem, illetve hogy azok mik is. Talán benne lehet ebben az anyukájához való viszonya is.. nem tudom.
    Abban viszont biztos vagyok, hogy ha Önt ez ennyire érzékenyen érinti, akkor a haverjának legalábbis annyiban igaza lehet, hogy Önnek ezzel a kérdéssel komolyan foglalkoznia kell, végig kell gondolnia, hogy merre tovább.
    Engem elgondolkodtat a leveléből az a mondat, hogy "addig sem kell melóznom, és még okosabb is leszek". Mondjuk ez nem arra vall tényleg, hogy nagyon céltudatosan haladna előre az életében. Nem beszélve arról, hogy egy újabb iskola elvégzésével csak akkor lesz tényleg okosabb, ha komolyan veszi, vagyis hát az is "meló", ha másképpen is. Mintha nem annyira a választott iskola VONZANÁ, hanem a munka kötelezettsége TASZÍTANÁ.
    Mivel előbb-utóbb mindenképpen dolgoznia kell majd, és a tanulmányaival ezt a (hosszú) életszakaszt készíti elő, tényleg végig kellene gondolnia, komolyan, hogy mi lesz majd a munkája, amiből meg is lehet élni, és amit el tud majd viselni (vagy akár szeret is majd) az iskolái befejezése után következő kb. 40 évben. És ennek megfelelően érdemes döntenie a további tanulmányairól is.
    Különben ha ez ennyire felzaklató téma most az Ön számára, mindezt megteheti egy pszichológus segítségével is.
    Üdvözlettel: Biró Eszter

  • Tisztelt Doktornő! Arra volnék kíváncsi, hogy elfojtott események felidézése lehetséges e hipnózis…

    Tisztelt Doktornő!

    Arra volnék kíváncsi, hogy elfojtott események felidézése lehetséges e hipnózis során. Bár az esemény után napokkal később, de tisztán emlékszem, hogy azt gondoltam "erről nem kell tudnia senkinek, ez rám tartozik,hogy bizonyítom be, hogy én ezt nem akartam , megérdemeltem. Tanulok belőle, és ezt el kell felejteni". Az emlék töredékek csak az esemény után napokkal később jelentek meg és nem vagyok benne biztos, hogy nem e randidrog hatása alá kerültem. Egy hipnoterapeuta segítségével előhívhatóak a tényleges események? Ha ott voltam, átéltem ez működhet? Képtelen vagyok felidézni a történéseket és már nem tudom, hogy valósak e azok az emlékképek amik megjelennek, vagy csak az elmém próbálja megadni a válaszokat,összerakni a történteket.

    Válaszát előre is nagyon köszönöm!
    Tisztelettel:B

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves B, igen, a hipnózis segíthet az emlékek felidézésében. Mivel azonban az sosem véletlen, hogy mi az, amit elfelejtünk (ezek többnyire olyan fájdalmas, kínos, terhes dolgok, amelyeket nehéz volna a tudatunkban tartani), ezért nem csak a felidézés, hanem a felidézett kellemek feldolgozása is fontos feladat.
    Vagyis ha hipnózis segítségét kívánja igénybe venni, akkor hipnózis terén is képzett PSZICHOLÓGUS segítségét vegye igénybe, ez a biztosngáso megoldás. (Veszélyes ui. ha olyan ember alkalmaz hipnózist, akinek nincs megfelelő képzettsége az ilyenkor felszínre kerülhető mély tartalmak elrendezéséhez).
    Üdvözlettel: Biró Eszter

  • Kedves Eszter!

    Bennem 2 éve őrlődik egy dolog,amit a mai napig nem sikerült feldolgozni.Akkor 23 éves voltam.Anyum kapott egy telefont,amiben közölték vele,hogy apukám meghalt.Ezután elmondta nekem.Tudja mi volt az első reakcióm?Nevetni kezdtem! Ezt egyszerűen nem tudom magamnak megbocsátani… Még több

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Mónika, erre az érzelmileg súlyos kérdésre nagyon egyszerű és megnyugtató a válaszom: egy ilyen rettenetes sokk váratlan reakciókat vált ki az emberből, ez történt Önnel is, és ez nem ritka. A reakciójának… Még több

  • Tisztelt Bíró Eszter! Irja hogy induljak el az önismeret útján.Én voltam az a jelentkező aki párkapcsolati…

    Tisztelt Bíró Eszter!

    Irja hogy induljak el az önismeret útján.Én voltam az a jelentkező aki párkapcsolati gondokkal irt,a 28 éves srác-T.Bár levele nagyon részletes volt,és nagyon sok igazságot látok benne,még lennének kérdéseim.

    Ezen az úton csak pszichologussal lehet elindulni? Vagy olvassak önismereti könyveket? Ja meg kérdezte hogy élek.A munkahelyemen meg otthon nagyon jól helytállok,de nem igazán vannak társas kapcsolataim.Nem csak szerelmiekre gondolok,izolálódtam a többiektől valahogy.Én is hibás vagyok ebben,ezt mondtam a pszichologusnak is.20 éves koromig társasági ember voltam.Aztán kezdődött ez a társas kapcsolatok leépülése,sztem a tesztoszteron szintem is csökkent,ha már a párkapcsolatról volt szó.Neurologusnál voltam viszont,hogy valamilyen konkrét organikus betegséget kizárjanak,de nem találtak ilyet,nincsen elbutulásom vagy tudatzavarom,tudatom,agyműködésem ép.

    Tény hogy kötödési problémám lehet hogy van,bár pszichiáter nem látott.Azért állitom ezt,mert több barátom is nehezményezte,hogy nagyon számithatnak rám ameddig nem unok bele a barátkozásba.Ez is igaz.
    A körzeti pszichiátriát nincs kedvem terhelni,mert ott az én problémám bagatellnek minősül.

    Semmilyen sokkszerű trauma nem ért egyébként.

    Ezekre még kérném szives reagálását-igyekeztem azokat is beleirni amire rákérdezett,őszintén.

    Tisztelettel:T

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves T.,

    Nem csak pszichológussal lehet önismeretet fejleszteni, de mivel Önnek elég konkrét panaszai is vannak az életvitelére, talán célszerűbb lenne pszichológushoz fordulni, hogy hatékonyabb legyen a dolog.

    Én nem organikus, vagy egyéb testi problémát keresnék a panaszai mögött, hanem inkább lelki természetűeket. Hiszen ha igaza volna a tesztoszteron szintjével kapcsolatban, attól még nyugodtan lehetnének barátai, és lehetne szenvedélyes mozirajongó, vagy zenélhetne rockzenekarban. Azt akarom csak mondani, hogy a szexuális vágy csökkenését magyarázhatja a tesztoszteron szint csökkenés, de a magányosságot általában nem.

    Úgy gondolom viszont, hogy Önben nyilván lehet jó adag szorongás a saját helyzetét illetően, különben nem merülne fel Önben, hogy elbutult lehet, vagy tudatzavara, ilyesmije volna. Ez is azt mondatja velem, hogy pszichológushoz fordulni.

    Én sem a körzeti pszichiátriát mondanám, hanem inkább egy pszichológiai magánrendelést. Természetesen egy rövid levelezés alapján nem tudhatom, hogy mi van Önnel, de én nem betegséget keresnék elsősorban, hanem megoldandó pszichológiai problémákat. A magány rossz, de nem betegség.

    Biró Eszter

  • Tisztelt Bíró Eszter! A segitségét szeretném kérni,mert problémám lényegében 5 éve változatlan.Ez…

    Tisztelt Bíró Eszter!

    A segitségét szeretném kérni,mert problémám lényegében 5 éve változatlan.Ez pedig az hogy nincs párkapcsolatom.Ez már eléggé idegesit,tekintve hogy 28 éves vagyok.Voltam én már pszichologusnál is,aki megállapitotta hogy a szokottnál is erősebb,makacs személyiségem van,ami igaz is.Hozzá tartozik sok segitővel volt már konfrontációm pl magántanár vagy logopédus,ez utóbbit teljesen kikészitettem,amikor kisgyerek voltam.Kettősnek mondanám a viselkedésemet,mert pl a családommal vagy az ismerőseimmel nagyon jól kijövök,meg sok embernek segitek egyébként is,bennem van a jószándék.A beszédhibámat később kinőttem.

    Mindig olyan lányok futottak utánam az elmúlt 5 évben akikkel nem tudtam volna elképzelni kapcsolatot.Pedig olyan is volt hogy erőt vettem magamon,hogy majd megjön az ihlet,de nem jött,igy el is határoztam hogy kár esélyt adni olyannak aki nem tetszik alapból.

    Kezdek úgy élni mint egy öregember,ritkán járok el.

    Kérem segitsen,mi lenne a megoldás.Azt ne irja,kérem hogy majd egyszercsak rámtalál ez a dolog,mert szerintem ennél azért több kell,vagy győzzön meg az ellenkezőjéről.Látja most is kezdődik a makacskodás,pedig belül várok a segitségre,mert el vagyok keseredve:(.

    Üdvözlettel:T

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves T.,

    Szerintem abban teljesen igaza van, hogy várni, hogy Önre találjon ez a dolog, nagyon is kevés lehet, mert az elmúlt 5 évben ha nem jött az ihlet spontán módon, akkor tényleg van ezzel Önnek aktív feladata, nem csak az, hogy várakozzon, hogy majd lesz valami.

    Az első, ami a levelében elgondolkodtatott, az az, hogy mit állapított meg a pszichológus. Na ez az a pont, ahol nem kell megállni, mert ez nem a cél, hanem a kiindulópont.

    Ha Ön makacs (de vajon ez most mit is jelent Önnek?? jó vagy rossz tulajdonság ez??), akkor ezzel bánni kell tudni, mármint hogy Önnek meg kell tanulnia muzsikálni azon a hangszeren, amije van, azaz azzal a személyiséggel, azokkal a tulajdonságokkal élni, amilyen Ön. Vagy változtatnia kell azokon a sajátosságain, amelyekkel Ön is nehezen jön ki, és így a párkapcsolatának akadályát jelenthetik. Mindkettőhöz kellhet pszichológus, erre (is) van kitalálva a mi szakmánk.

    Aztán meg az is lehet, hogy Önt valamilyen fel nem ismert, nem tudatosított szorongásai, vagy egyéb érzelmei gátolják a pártalálásban. Vagy már a keresésben is. Tippem nincs, nem is lehet egy ilyen rövid levél alapján. De mivel a világ tele van potenciális szerelmi és szexuális partnerekkel mindenki számára, hát mégiscsak valahogy Önnek nincsenek nyitva a kapcsolódási pontjai - vajon mi lehet emögött??

    És hát azt is gondolom, hogy ez "nem csak" párkapcsolati ügy. Hogy egy 28 éves ember úgy éljen, mint egy öregember, az nincs rendjén. Milyen önnek a hangulata egyébként? Miben leli örömét? Hogy él? Amúgy szereti az életét, otthon érzi magát abban?

    Szóval én azt javaslom, hogy ne várja, hanem keresse a segítséget, és induljon el egy önismereti úton, ami lehetővé teszi, hogy saját magához közelebb kerüljön, hogy pontosabban meg tudja fogalmazni, mit érez, mit gondol, mit vár egy párkapcsolattól, mi tetszene, mi az, amit szexuálisan illetve érzelmi értelemben vonzónak találna, stb. Vagyis paradox módon azt javaslom, hogy most első körben ne párt, hanem önmagát keresse, aztán majd meglátja, mi legyen a következő lépés.

    Üdvözlettel: Biró Eszter

  • Önnek akartam, csak egyszerre több szakembernek is elküldtem, és azért nem változtattam meg a felszólítást!…

    Önnek akartam, csak egyszerre több szakembernek is elküldtem, és azért nem változtattam meg a felszólítást! Az ön véleménye érdekelne a leginkább, mert nagyon hosszú és hasznosítható válaszokkal látja el az Önhöz fordulókat szerintem!

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Kérdező,

    Köszönöm a válaszát, akkor válaszolok, persze.

    A leírtakból azt gondolom, hogy az öccsének nem csak figyelemzavara lehet, ahhoz nem kell agressziónak és veszélyes viselkedésnek is társulnia.

    Jó hír, hogy pszichológus foglalkozik vele. Felmerült bennem, hogy a pszichológus vajon tud-e ezekről a problémákról, mert az fontos volna, hogy az agresszív viselkedéssel, vagy az amögött álló problémákkal is foglalkozzon, ne "csak" a figyelemzavarral. Persze mivel a testvére felnőtt, nem tudom, van-e bármelyiküknek a családban kapcsolata a pszichológussal. Ha igen, akkor jó volna neki jelezni a problémát, vagy még inkább rávenni a testvérét arra, hogy ő maga beszéljen erről a pszichológussal, és kérje ki a véleményét, kérje segítségét.

    Kicsit ellentmondásos a levele, mert egyfelől mintha azt írná, hogy csak önnel agresszív, egyébként angyal, de hát nyilván csak legfeljebb viszonylag lehet angyal másokkal, ha meg is szokták verni provokatív viselkedése miatt. Ebből én arra következtetek, hogy a testvére agressziójának a "kiérdemlésében" Önnek elég kevés szerepe lehet (hiszen másokkal is agresszív), ami sajnos azt is jelenti, hogy Önnek valószínűleg elég kevés befolyása lehet ennek leállításában.

    Még is azt javasolnám, hogy forduljon Ön is pszichológushoz, hogy személyesen tudjon ezekről a problémákról beszélni, több részlet alapján esetleg jobb tanácsot is lehet adni, legalábbis remélem. Ugyanis ha a testvére agresszióját nem magyarázhatja az Ön valamilyen viselkedése, azért mégis lehet, hogy annak aktuális kiváltásában, vagy fennmaradásában Ön is valahogy résztvesz ha nem is akarja, ha nem is tudd róla, ha nem is tehet róla, hiszen éppen elég nehéz lehet ez a helyzet, hogy Ön se mindig tudja megőrizni a hidegvérét, vagy Ön se mindig tudja, hogy mit kell mondani, vagy tenni. Ezért egy pszichológus Önnek is segítségére lehetne.

    Egy következő kérdés ennek a problémának a családi része, hogy a szülei el annak foglalva az Ön öccsével. Hát igen. Tanulmányok sora szól arról, hogy a beteg vagy problémás gyerekek testvérei milyen nehéz helyzetben vannak a családjukban amiatt, hogy a probléma sok figyelmet magára von. Beszélgessen a szüleivel, fejezze ki, hogy szüksége van a támogatásukra - már ha van.

    Mert hiszen ha az öccse 20 éves, akkor Ön pláne felnőtt. Vagyis bizonyos terhektől úgy is szabadulhat, ha - amennyire a lehetőségei engedik - függetleníti magát a szüleivel és testvérével alkotott családjától. Egy pszichológus ebben is sokat segíthet. Nem úgy értem persze, hogy szakadjon el tőlük, hanem hogy ne akarja az összes problémát megoldani. Ha az öccsét nem is tudja esetleg "jó útra terelni", Önnek még mindig vannak döntési lehetőségei abban, hogy hogyan védi meg a saját életét, hogyan alakít ki önálló felnőtt életet így is.

    Legjobb lenne, ha ott, ahol a testvérét kezelik, volna olyan csoport, vagy egyéni pszichoterápiás lehetőség, ami a kezeltek hozzátartozóinak szerveződik, mert sztem az Ön problémáinak egy része tipikus, azaz más hasonló helyzetben lévő családtagok is átélik az Ön problémáinak egy jelentős részét.

    Üdvözlettel:

    Biró Eszter

  • Tisztelt Sófi gyula! Az öcsém figyelemzavarban és hiperaktívitás szindrómában szenved már gyerekkora…

    Tisztelt Sófi gyula!
    Az öcsém figyelemzavarban és hiperaktívitás szindrómában szenved már gyerekkora óta. Jelenleg húsz éves. Szinte megőrjít a viselkedésével. Ha pocsék napja van oda jön hozzám és fejbever, szitkozódik, elhord mindennek.

    Őrült dührohamai vannak amik mára csillapodtak, de régen tombolt szinte minden nap. Ha fáradtabb akkor még elviselhetetlenebb, minden idegesíti, mindenkinek beszól, nem tud viselkedni. Többször verték már meg discoban is a provokatív stílusa miatt úgy hogy vérzett a feje! Velem mindig agresszív a feje vörös, fújtat, öklét rázza felém.

    Viszont ha más is van a közelemben akkor olyan mint egy angyal. Másoknak a másik arcát mutatja. Képmutató, manipulatív, agresszív, provokáló és durva.

    Emellett nagyon figyelmetlen, átmegy a piroson és nem fogja fel miért húztam vissza a zebráról. El kellett magyaráznom neki hogy még piros a lámpa. Vagy mindent abbahagy, testet épített már, színjátszós volt, harcművész, néptáncos, zenélt de mindbe beleunt 1 év alatt. Tanulásban most viszonylag jó mert az x-edik pszichológusa követni se tudom hanyadik sokat segít neki! Ezen kívül még tünetei hogy néha elmegy otthonról és úgy hagy egy gyertyát az asztalon, szobájában cigizik, leejtette egyszer a vizipipa izzó parazsát és kiégett a szőnyeg.

    A haját is felgyújtotta egyszer véletlenül amikor gyertya fölé hajolt.. Volt már olyan is hogy ráült a mosdóra és leszakadt alatta, vagy elesett és betörte az ajtóüveget térddel.


    Szóval tudom hogy nem százas de én hogy tudnám megállítani a rombolását amit velem csinál? Mert már nagyon nehezen viselem el az agresszivitását, meg azt is hogy szüleimet csak az érdekli mi van az öcsémmel!

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Kérdező, minthogy a megszólítás Sófi Gyulának szól, mielőtt válaszolnék, szeretném tisztázni, hogy ezt a levelet nekem akarta-e írni. Ha igen, akkor válaszolok rá.
    Biró Eszter

  • Kedves Drnő.10 éves kapcsolat után szakitott velem a párom.Van egy 8éves kislányunk is aki nagyon hiányzik.Azért…

    Kedves Drnő.10 éves kapcsolat után szakitott velem a párom.Van egy 8éves kislányunk is aki nagyon hiányzik.Azért szakitott velem mert állitolag
    betegessen féltékeny vagyok.Közben kiderült hogy van egy férfi az életében de csak beszélgetnek.Legeláláb is ő ezt állitja.De én nem bizok benn.Szeretném őket visszakapni mert rettenetesen hiányozznak és szeretem őket.Kétségbe esésembe csináltam ronda dolgokat pl:(megütötem).Nem akartam de annyira dühös voltam.Attol félek örökre elvesztettem őt.Mit csináljak?Kérem segítsen.Köszönöm.

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Kérdező,

    Egy pár soros levélből nem ítélhető meg egy ilyen bonyolult helyzet, így konkrét tanácsot nem lehet adni.

    Úgy gondolom, hogy ennek a kapcsolatnak akkor lehet esetleg még jövője, ha sikerülne a dolgaikat megbeszélniük a (volt) párjával. Ez csak akkor sikerülhet, ha mindketten akarják, azaz ha nem csak Ön akarja, hanem a párja is nyitott rá, mármint arra, hogy leüljenek beszélgetni a közös dolgaikról.

    Az sem biztos sajnos, hogy amennyiben sikerül beszélgetni, az egyértelműen azt is jelenti, hogy sikerül a kapcsolatot helyreállítani. De mivel Önöknek a kislányuk miatt szülőként kapcsolatban kell maradniuk (mármint úgy értem, hogy láthatás, tartásdíj, stb.), és a gyermek mindkét szülőt szereti, így ez biztos mindhármuknak javára válna.

    Viszont ha bármelyiküknek nagy sérelmei vannak, akkor nem biztos, hogy ez a beszélgetés létrejöhet. Ha a párját megütötte, akkor egyáltalán nem biztos, hogy hajlandó, vagy mer Önnel szóba állni. Különösen, ha van abban igazság, hogy Ön betegesen féltékeny.

    Vagyis lehetséges, hogy időre is szükség van, türelemre, hogy mindketten megnyugodhassanak. Eközben Önnek lehet saját magával is elintéznivalója, mindenképpen meg kell oldania, hogy az agresszivitása ne ismétlődjön meg. Ez egyértelműen megengedhetetlen. Ha az indulatain nem tud uralkodni, és ez az oka annak, hogy megütötte, akkor vegyen igénybe szakszerű segítséget (pszichológus, pszichiáter), és dolgozzon az önuralmáért, azért, hogy a (volt?) párjával, a gyermeke anyjával úgy tudjon bánni, ahogy az neki is elfogadható. Ez akkor is fontos, ha együtt maradnak, és akkor is, ha nem.

    Biztosan hosszú története van ennek a mostanra kialakult helyzetnek, a párja biztosan nem minden előzmény nélkül hagyta el. Így Önnek lehetnek elképzelései arról, hogy mivel lehetett ennyire elégedetlen, és Önnek min kellene változtatnia. Hátha még nem késő - bár ezt én nem tudhatom.

    Minden jót kívánok.

    Üdvözlettel:

    Biró Eszter

  • Tiszteletem!

    Előzmény:
    Magány 2014. január 2. 08:56 #461
    Magány 2 2014. január 2. 12:20 #463

    Nem rég beszéltünk már, akkor azt tanácsolta hogy fordúljak pszichológushoz, ha már pszichoterápián nem tudok részt venni. Most találtam egy könyvet ami a problémámmal… Még több

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Ernő, a könyvet nem olvastam, a szerzőknek utána nézve úy gondolom, hogy ez jó könyv lehet.

    Viszont semmiképp sem javasolnám, hogy önmagát gyógyítsa egy könyv segítségével, ugyanis… Még több

  • Szóval nem is tudom kifejezni valahogy rosszul éreztem magam miközben ezt mondta. Mintha leértékelne…

    Szóval nem is tudom kifejezni valahogy rosszul éreztem magam miközben ezt mondta. Mintha leértékelne engem ezzel úgy éreztem. Tehát mintha ezzel azt sugallta volna hogy rossz anya vagyok. Legalábbis nagyon rossz érzés volt.

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Kérdező, nagyon érdekes, hogy mennyire más érzelmi tartalom jön át hozzám az Ön leírt szavaiból, mint amit átélt az eredeti éles helyzetben.

    Ugyanis én a fia szavaiból - ha bármilyen érzelmet kihallok egyáltalán -, azok pozitívak, annak elismerésének hallom, hogy Ön, Önök mindent megtesznek, amit egy nem szakember hozzátartozó tehet.

    Szerintem fontos végiggondolnia, hogy mennyire "másra való" egy pszichológus, mint egy anya. Egymást nem helyettesíthetik. Egy anyától⁄apától olyan dolgokat kaphat (érzelmileg is) egy gyerek, amit egy pszichológustól sohasem. De ez fordítva is igaz: a pszichológus olyan fajta érzelmi, gondolati támogatást, segítséget nyújt, amit egy szülő sosem adhat, és nem csak azért, mert szakértelme nincs, hanem azért sem, mert érzelmileg részese ugyanannak a helyzetnek, aminek a fia is.

    Különben meg abban, hogy "nem szakember" semmi sértő nincs, bárki, én is, ön is olyan rengeteg dologhoz nem értünk a világban. Mindenki, én is, Ön is sokkal kevesebb dologhoz értünk, mint amihez nem.

    Sajnos a pszichológiáról és a pszichológus tevékenységéről keveseknek van pontos képe. Sokan hiszik, hogy a pszichológus valamiféle kedves beszélgetőpartner, mint egy jóbarát, vagy egy rokon. Nos nem így van. Más a hozzáállás, mások a módszerek. Nagyon könnyen elképzelhető, hogy Ön és a fia ezt a különbséget másképpen látják, például mert a fia már sokat járt pszichológushoz.

    Sajnos tényleg nagyon nehéz egy szülőnek elviselnie, ha a gyereknek problémája van, mert a szülő mindig felelősnek érzi magát a gyerek minden gondjáért. Én szerintem örüljön neki, hogy a fia szokott Önnel beszélgetni, ez is a bizalmának a jele. És Ön is visszakérdezhet, hogy "ezt most hogy érted", ha valami nem esettt jól, vagy nem érthető, abból, amit mond.

    Talán erre a mondatra is visszatérhetnének a fiával, amiről az első levele szólt, hogy tisztázhassák az érzelmi tartalmat, az esetleges félreértést, amit én itt egyébként feltételezek.

    Üdvözlettel: Biró Eszter

  • Kedves Pszichológus asszony. A fiammal szoktam beszélgetni mert elég rossz hangulata van néha és szorong.…

    Kedves Pszichológus asszony.
    A fiammal szoktam beszélgetni mert elég rossz hangulata van néha és szorong. Kérdeztem tőle hogy van e szüksége pszichológusra? Mert régen járt eddigi tizenhét éve alatt négyhez, azt mondta hogy most úgy érzi elég stabil, nincs szüksége rá. Erre mondtam merő kedvességből hogy szerintem én meg az apja is sokat tudunk neki segíteni így hogy beszélgetünk. Erre teljesen semlegesen azt mondta hogy bár nem vagyok szakember de azért jó így is. Na ezektől a mondataitól a falnak megyek. Ön szerint mi ez? Ez valamilyen elhárító mechanizmus lehet?
    Az előző pszichológusával sülve főve együtt volt, még mobilon is beszélgettek meg facebookon. De nem nagyon fogadta már a pszichológus mondván hogy nagyon megterhelő neki a fiam személyisége.

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Kérdező,
    A levelében nem írt arról, hogy mi az, ami a fia viselkedésében kiborítja, hogy mitől "megy falnak", illetve hogy a jeligéjét a fiával kapcsolatban hogyan is érti.
    Lehet, hogy valami a hangsúlyban, vagy más körülményben lehetett, ami Ön t bántotta, nekem leírva ez a mondat nem tűnik semmi különösnek.
    Vagyis arra kérem, egészítse ki a levelét a fentiekre vonatkozó további információval, hogy érdemi választ tudjak adni.
    vagyis az érdekelne tehát, hogy mi az, ami Önt rosszul érintette a fia viselkedésében.
    Üdvözlettel:
    Biró Eszter

  • Tisztelt Doktornő !

    Szerelmes vagyok az unokahúgomba. Ő 27 éves, én 28. Nagyon sokat beszélgettünk, a szex sem volt tabu téma köztünk soha. Ha szakítottam, ő vigasztalt, ha ő szakított, én őt. Mindenben egyezett az ízlésünk, a gondolataink,Mivel én debreceni vagyok és ő pedig pesti kis… Még több

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Zsolt,

    Nagyon nehezet kérdez.

    Hosszú és bonyolult, és úgy látom, igen átgondolt leveléből egy nagyon fontos szempontot nem ismertem meg. Nem tudom, beszéltek-e az… Még több

  • Tisztelt Doktornő! 35 körül járó férfi vagyok.3 éve nincs párkapcsolatom,de most van egy lehetőség,mert…

    Tisztelt Doktornő!

    35 körül járó férfi vagyok.3 éve nincs párkapcsolatom,de most van egy lehetőség,mert egy nő az ismerősi körömből kimutatta irántam az érzéseit.Majd megyünk randizni.Innen minden szép és jó,de szorongok.Ne vegye butaságnak kérem,de újabban savas felböfögésem van,és nagyon rosszul alszom.Állandóan jár az agyam.

    Tudni kell hogy szorongás miatt kezeltek előtte pszichiátrián gyógyszeresen.Állapotom kielégitő.Nagyon jól tudom hogy ami miatt szorongok,az nem megalapozott,és élőben nem lehet rajtam észrevenni ezeket a "tüneteket".Csak magamnak rossz,amikor magam vagyok itthon.Potencia zavarom sosem volt.

    Direkt Önnek irtam,mert ön Nő,és talán empatikusabb is.

    Miért lehet az hogy itt van a nagy lehetőség,ráadásul a hölgy "szedett fel" engem,és mégis ennyire izgulok?

    Köszönöm előre is válaszát és Boldog Új Évet Kivánok!

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Kérdező,

    Hát persze hogy izgul, hiszen három éve nem volt kapcsolata, és mert eleve szeretné, hogy jól alakuljon a dolog (a "nagy lehetőség"), de még sok a bizonytalanság. Bárki izgulna, az is, akinek nincs pszichiátrián kezelt szorongásos zavara.

    Úgyhogy - már bocsásson meg a megfogalmazásért - csak izguljon nyugodtan, szerintem ez nem része a pszichiátrián kezelt problémájának, hanem tökéletesen normális dolog.

    Ilyenkor van az, amikor az ember felpróbál sokféle ruhát, nézegeti magát a tükörben, próbálgatja a mondatokat, szavakat, elképzeli, hogy ki mit fog mondani, hogy fog mozogni, állni. Legalábbis a filmek így ábrázolják ezt a helyzetet, nem?

    Javaslom, hogy fogja fel humorral a saját izgalmát, tekintsen magára öniróniával, és készüljön örömmel a nagy lehetőségre. Szerintem az izgalmának a kellemetlen része csökkenni fog, ha kézbe veszi a dolgot, kiválasztja a randevú helyét, megtervez pár lehetőséget, hogy hova mennek, mit fognak csinálni, hogy legyen mit ajánlania a hölgynek, amikor tényleg küszöbön áll a találkozás.

    Minden jót kívánok.

    Üdvözlettel:

    Biró Eszter

  • Tiszteletem!

    Először is köszönöm a gyors válaszadást!
    Nagyon jól látja a problémát már a válasza elején. "Okosan fogalmazott árnyalt gondolkodás.." Tehát hogy még teljesebb legyen a kép, én még azt hozzátenném hogy valóban egy nem is rosszképességel rendelkező egyén vagyok.… Még több

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Hát Ernő, Ez, amit írt, remek hír.

    Mármint a levelének az a része, hogy van a közelében TB támogatott pszichológiai ellátás. Na, oda kell elmenni: na jó, enyhítek a megfogalmazáson, az a… Még több

  • Köszönöm válaszát, felmerült az olvasottak alapján egy kérdés bennem.Idegi alapon lehetséges,hogy…

    Köszönöm válaszát,

    felmerült az olvasottak alapján egy kérdés bennem.Idegi alapon lehetséges,hogy 1-2 óránként éhes legyek?⁄egész nap így megy,ha nem eszek rosszul érzem magam,szédülök,nem tudok gondolkodni,esetenként remegek,izzadok⁄


    Köszönettel
    Timi

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Timi,

    A fokozott étvágy depressziós tünet is LEHET, hiszen az evés örömforrás, kielégülés, élvezet. Mindenki számára az, de hangulatzavarokban egyetlen örömforrássá válHAT.

    Az Ön esetében nyilván komplexebb a helyzet, hiszen az inzulinrezisztencia IS befolyásolhatja az étvágyát, ehhez azonban nem értek (mert nem orvos vagyok), erről nem tudok véleményt nyilvánítani.
    Úgy gondolom, hogy az Ön panaszainak vélhetően egyszerre több oka is van, és ezért a kezelésében sem kellene választani, hogy testi oldalról, vagy lelki oldalról ragadja-e meg a problémáit, hanem EGYSZERRE kellene a testi ÉS lelki okokkal foglalkozni, érzésem szerint az lenne a leghatékonyabb az egészsége, egyensúlya, testi-lelki jó közérzete megalapozása, visszaállítása irányába.

    Szóval a javaslatom az, hogy kezeltesse a testi problémáit ORVOSSAL, ahogy eddig tette, és a lelki tünetei miatt pedig keressen fel egy PSZICHOLÓGUST.

    Egymásba fonódó testi és lelki tüneteinek kezelésre minden valószínűség szerint az egymást kiegészítő orvosi és pszichológiai kezelés lesz a legjobb.

    Biró Eszter

  • Tiszteletem!

    Több mint két éve kezelnek bipoláris depresszósval, amihez szorongás is társúl. A kedélyállapotom is rossz, olyan szinten hogy csak nyugtatón tudok élni. Szociális fóbiám is volt korábban és azért még mostanában is inkább egy zárkózott személyiség jellemez. Mind ez egészen… Még több

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Kérdező,

    Okosan fogalmazott árnyalt gondolkodásra valló leveléből egyetlen teljes rejtély van számomra: miért zárja ki eleve a megoldások köréből a pszichoterápiát?

    Ez… Még több

  • Kedves Eszter, egy ideje észrevettem,hogy ásításszerűen sóhajtozok,hogy olyan mély levegőket kell…

    Kedves Eszter,

    egy ideje észrevettem,hogy ásításszerűen sóhajtozok,hogy olyan mély levegőket kell vennem,mint mikor ásítok,és érzem a kezeimben lábaimban hogy nem kapnak levegőt,zsibbadnak a kezeim néha a lábaim.Köhögnöm is kell.És ez órákon át így van ha beszélek is közben sóhajtoznom kell...nagyon zavaró.Ez pszichés okok miatt lehet,vagy inkább szervi okok miatt?
    Sajnos régóta vizsgálgattak a folyamatos éhségem miatt,nem tudták mi okozza,ezért nagyon befordulta,,pánikolok,depressziós vagyok,szorongok,nem köt le semmi,holott már tudom mi a baj,csak anyni ideig hülyének nézett mindneki,hogy csak unalombol eszek hogy belebetegedtem.
    Ki tudok ebből jönni valahogyan?
    A testemben fura érzéseket érzek,reggel nincs kedvem felkelni,csak a netet bújom a testemet figyelem,nem tudok ugy filmet nézni,hogy kikapcsoljon az agyam,holott már kiderült a betegség,de nem érzem azt a megkönnyebbülés érzést.Pedig azt hittem az leszek,ha kiderül mitől vagyok folyamtosan éhes és hízok.⁄egyébként inzulinrezisztencia,de ez 3honapba telt mig kiderült,én ma 3honap alatt csak azon gondolkodtam hogy mi lehet ez,az orvosok mind pszichés dologra fogták de én addig mentem mig nem lett eredmény de akkor is először hízásra fogták a magas inzulinszintet...szóval nem volt egyzserű,és tudom nem kellett volna ennyire belemerülnöm,de tudni szerettem volna mi a bajom⁄

    Köszönettel és BUÉK
    Timi

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Timi,

    A leveléből egyértelmű, hogy Ön nincs jól. Azt írja, pánikol, szorong, depressziós, ami egyértelműen azt jelenti számomra, hogy a sóhajtozást, amire a kérdése vonatkozik, nem lehet és nem érdemes önmagában szemlélni, önmagában magyarázni. A leveléből úgy érzem, hogy Ön azt szeretné, hogy testi magyarázatot találjanak a panaszaira - de meglátásom szerint valószínűleg ebben nincs igaza.

    Nekem ugyanis az a gyanúm, hogy az inzulinrezisztencia nem magyaráz meg mindent, amit panaszol. Az inzulinrezisztencia önmagában nem okoz pánikot, szorongást, depressziót, de az sem, ha a diagnózisra 3 hónapot kell várni.

    A véleményem az, hogy Önnek az inzulinrezizstencia testi kezelése mellett a a lelki tüneteinek szakszerű kezelésre is szüksége lenne. Nagy tévedés azt hinni, hogy amikor valaki azt mondja, hogy a tüneteinek pszichés oka (is) lehet, az azt jelenti, hogy "hülyének nézik". Dehogy. Lelki baja éppúgy lehet bárkinek, mint testi betegsége. Az étvágy megváltozása, a testsúlynövekedés, az érdeklődés elvesztése, a szorongás mind szorongásos-depressziós pszichés problémák tünetei. Ezek nagyon kínzóak lehetnek, de szégyellnivaló nincsen rajtuk semmi.

    Keressen fel egy pszichológiai szakrendelést ezekkel a tünetekkel, személyes vizsgálat alapján a szakember tud személyre szabott javaslatot tenni arra, hogy hogyan lehet ezektől a tüneteitől megszabadulva tartalmasabb, kiegyensúlyozottabb irányba fordítani az életét.

    Üdvözlettel:

    Biró Eszter