A betegek kérdései (811)

  • A párkapcsolat okozta zavaros érzelem és belső félelem hogyan küzdhető le?

    Kedves Doktor Nő!

    Nem vagyok egy gyáva ember, de most nagy bátorság kellett, hogy írjak Önnek. 27 éves nő vagyok és közel 14 éve "indulok" pszichológushoz, de valahogy félek elmenni, félek szembenézni a saját démonaimmal illetve másnak megmutatni őket, ezért mindig próbáltam… Még több

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Kitti, olyan okos és tisztánlátó a levele, látszik, hogy sok-sok belső munka van mögötte. Nem is fogok tudni nagyon sok újat mondani, amit magától ne tudna.

    Persze hogy lehet félni… Még több

  • A szorongást, erős félelmeket hogyan tudná leküzdeni?

    Tisztelt Doktor Nő!


    Előzményként:
    Félelemben élni ⁄ 2013.09.04.

    Fél év telt el az előző levelem óta, de a helyzetemen nem sikerült javítani. Továbbra is irracionális félelmeim vannak az egyedülléttel és a közlekedéssel kapcsolatban. Az elmúlt fél évben "jó"… Még több

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Boglárka,
    Igen, jó ötlet "edzeni", hiszen amikor megpróbálja, milyen egyedül lenni, és kiderül, hogy semmi sem történik, amitől félni érdemes, ez fontos élmény a szorongása leküzdéséhez,… Még több

  • Kedves Bíró Eszter! Jelenleg húsz éves srác vagyok és az a problémám hogy járok fősulira és mellette…

    Kedves Bíró Eszter!

    Jelenleg húsz éves srác vagyok és az a problémám hogy járok fősulira és mellette egy másik képzésre is. Szóval nagyon sok a tananyag, sokat kellene tanulnom. Sajnos ezt megnehezíti hogy mindig is figyelemzavaros, hiperaktív voltam orvos többször njavasolta a ritalint de szüleim nem enegdélyezték sose h. szedjem.
    Kb 1,5 éve elmentem egy pszichiáterhez mert szorongtam ő pedig azt mondta hogy ez szorongásos-depressziós zavar és mellette még borderline személyiségzavarom is van. Szednem kellett coaxilt és rivotrilt, a coaxilt azért írta fel mert elvilg segít a tanulásban. Segített is sokkal jobban ment de ahogy abbahagytam a szedését hát már megint nem vagyok valami penge a tanulásban!

    Ön szerint mit kellene szednem hogy jól menjen a fősuli és a másik szakom is? Felnőtt pszichiáter írhat fel ritalint?
    Pszichológusokból már elegem van eddig életemben négynél voltam és az a tapasztalatom hogy kezdetben nagyon lelkesen foglalkoznak velem majd rám unnak és már nem is akarnak igazából segíteni!
    Válaszát előre is köszönöm

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Kérdező,

    A történetben az a remek hír, hogy volt olyan gyógyszer, ami a szedés idejére a problémáit megoldotta.

    Miért hagyta abba a gyógyszer szedését? A pszichiátriai gyógyszerek általában tartósan szedendőek, ne olyanok, mint egy antibiotikum kúra, ami csak 1-2 hétig tart. Amennyiben a gyógysre abbahagyását orvos javasolta, akkor is meg kell kérdezni, hogy mi legyen most a teendő.

    Menjen vissza ahhoz a pszichiáterhez, aki felríta azokat a gyógyszereket, amelyek Önnek jók voltak, és beszélje meg vele ezt az egészet. Kérdezze meg a véleményét a gyógyszerszedésről.

    Üdvözlettel:
    Biró Eszter

  • Férfi kapcsolata szép, ám idõsebb barátnõvel megfelelõ?

    Tisztelt Eszter!

    Lehet egy kezdődő kapcsolatban 10 év korkülönbséget kezelni.Mennyire sok ez.A hölgy az "idősebb".Tudni kell rólam hogy felelősségben szerintem érettebb vagyok mint a kortársaim,de érzelmileg szerintem nem.Mind a ketten szimpatikusak vagyunk egymásnak,és szép… Még több

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Kérdező,
    Szerintem ne dőljön be semmiféle társadalmi szokásnak, ami arról szól, hogy mi a "megfelelő" korkülönbség. Láttam már "ideális" korkülönbség mellett rémes kapcsolatot,… Még több

  • A nõ és férje közötti elhidegülés kezelése pszichológus segítségével

    Kedves Doktornő!Tanácsára és a véleményére lenne szükségem!30 éves nő vagyok a férjem 48 3,5 éve vagyunk házasok,van egy 3 éves gyönyörű kislányunk!Tavaly augusztusban volt egy nagy veszekedésünk a férjemmel anyósom miatt aki velünk él!azóta a férjem megváltozott velem szemben azt mondja,hogy idegbeteg… Még több

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Mónika,
    Nem lehet, hogy a levele szerint az anyósa miatt kirobbant vita, veszekedés mögött valami olyan dolog húzódik meg, amit sem akkor, sem azóta nem beszéltek ki tökéletesen? Az Önök… Még több

  • A lányát gyakran kapta lopáson, pszichológushoz vigye?

    Tisztelt Doktornő!

    A lányom ügyében szeretnék tanácsot kérni Öntől!Lányom most 19 éves,de van egy olyan problémám ,hogy nem tudom kezelni a dolgait. Kicsi kora óta egy hiperaktív gyerek volt. A lakóhelyünkön szinte mindenki(idős és fiatal )ismerte és szerette,mert mindenkivel közvetlen… Még több

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Asszonyom,

    Nehéz a levele alapján megítélni, hogy mi is itt a lényeg. Vajon az-e a lényeg, hogy a lányának van valami egyéni problémája, valami olyan labilitás, amivel jó volna pszichológushoz… Még több

  • Tisztelt Doktorno a tanacsat szeretnem kerni ,23 eves fiu vagyok,a barataimnak van a penis bore ala rakva…

    Tisztelt Doktorno a tanacsat szeretnem kerni ,23 eves fiu vagyok,a barataimnak van a penis bore ala rakva golyok,( pircing) es gondolkodom hogy en is rakasak,lenyegeben a mostani batratnom akarja mert a volt baratjanak is volt ,mit szol hoza ez majd okozhat valami gondot ?

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Kérdező, ez nem pszichológiai kérdés, hanem - gondolom - urológiai. Kérem, a megfelelő szakembert kérdezze, én nem értek hozzá.
    Üdvözlettel: Biró Eszter

  • Kedves Bíró Eszter! Sajnos több mint négy éve anorexiaban szenvedek. Jártam már pszichológushoz de…

    Kedves Bíró Eszter!

    Sajnos több mint négy éve anorexiaban szenvedek. Jártam már pszichológushoz de egyáltalán nem tudott segíteni, sőt inkább csak még jobban összezavart. Több mint egy éve kerestem fel pszichiátert. Azt mondta hogy csak pszichoterápia mellett vállalja a gyógyszeres kezelést. Mondtam járok másik pszichológushoz. Na most ez igaz is volt, de ugye a pszichológust otthagytam mert már nem tudott segíteni meg úgy éreztem hogy nem is nagyon akar csak a pénzem kellett neki. Ezt elmondtam pszichiáteremnek is és nem foglalkozott vele! Na most emiatt nagyon megharagudtam az orvosomra mert szerintem az lenne a minimum hogy átvenné a pszichológusom helyét. Tehát ő lenne egy személyben a gyógyszeres kezelőm és a lelki tanácsadóm is. Ezt nem mondtam neki főleg azért mert úgy érzem rajta hogy távolságot tart. Tehát nagyon szűkszavú, csak gyógyszerfelírásra törekvő lett amit nem tudok hova tenni. Ön szerint ez a viselkedés mitől lehet az Ő részéről? És esetleg mondjam neki hogy elvállalná e a lelki tanácsadást?
    A másik kérdésem pedig az hogy legközelebb egy hónap múlva kell mennem kontrollra de már előre félek tőle. Ugyanis amit szedek antidepresszánst 1 éve azt kb 2 hete abbahagytam mert rohamosan híztam tőle! Több mint 8 kilót szedtem fel egy év alatt attól a * gyógyszertől. Most meg teljesen depressziós vagyok hogy nem szedem és 1 hete újból koplalok már fogytam 5 kilót, az önhánytatásom nem tért vissza szerencsére. Ön szerint mit fog szólni a pszichiáterem hogy elhagytam a gyógyszereimet? Egy kicsit félek tőle hogy megharagszik rám.

    Válaszát előre is nagyon köszönöm

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Kérdező, van itt pár probléma. Azt mondta Önnek a pszichiáter, hogy csak pszichoterápia mellett válallja a gyógyszeres kezelést. Erre Maga azt mondta neki, hogy jár pszichológushoz, holott ez addigra már nem volt igaz. Vagyis szóban vállalta a gyógyszeres kezeléshez szükséges feltételeket, de valójában nem úgy cselekedett.

    A pszichiáter azért kezeli gyógyszerrel, és nem pszichoterápiával, mert az ő képzettsége azt teszi lehetővé, nyilván nincsen pszichoterápiás képzettsége, ez egy másik szakma. (Abban igaza van, hogy vannak olyan pszichiáterek, akik pszichoterapeuták is egyben, de az Ön orvosa a jelek szerint nem tartozik közéjük).

    Nagy hibát követett el, hogy hirtelen és minden orvosi konzultáció nélkül abbahagyta a gyógyszert. Nem csodálom, hogy hízott a gyógyszertől. Feltételezem, hogy mivel anorexiában szenved, a gyógyszer jó hatásának egyebek mellett abban is meg kell nyilvánulnia, hogy az anorexiásokra jellemző extrém alacsony testsúlyból normál testsúlyra meghízik. Gondolom, hogy Magával ez történt.

    A pszichiáter éppen azért mondta, hogy pszichoterápia is kell a gyógyszer mellé, mert a gyógyszer testi szinten okoz változásokat, de nem szünteti meg az anorexia lelki okait. Enélkül pedig nagyon nehéz a normális testi változást (pl a hízást) elviselni.

    Vagyis ha szeretne az anorexia csapdájából kikerülni (nyilván szeretne, azért kért eleve segítséget), akkor hallgatnia kellene a pszichiáterére, és szednie kellene a felírt gyógyszert, és járnia kellene pszichoterápiába is, ahogy a pszichiátere mondta.

    Hogy a pszichiátere haragszik-e vagy sem, az sokkal kevésbé érdekes, mint hogy Maga meggyógyuljon. Ez a fontos.

    Üdvözlettel:

    Biró ESzter

  • Kedves Bíró Eszter! Húsz éves srác vagyok és olyan probléma miatt írok önnek ami nekem nem nagy gondot…

    Kedves Bíró Eszter!

    Húsz éves srác vagyok és olyan probléma miatt írok önnek ami nekem nem nagy gondot jelent viszont gyakran megszólnak miatta és olyankor nagyon rosszul érzem magam. Amikor otthon vagyok akkor nagyon gyakran fogdosom magamat, rengetegszer van a gatyámban a kezem és már észre se veszem. Amikor mondják a családtagjaim hogy mit csinálok meg hogy undorító dolog erre mindig kitalálok valamit hogy viszket a combom és hasonlók mert szégyellem. Ezen kívül vannak még rossz szokásaim hogy rágom a körmeimet, körömágyamat amik nagyon sokszor begyulladnak, véreznek, nagyon csúnyán néznek ki. Tehát azt szeretném megkérdezni hogy ez normálisnak tekinthető? Mi lehet ezeknek a rossz szokásaimnak az oka? És mit tud tanácsolni mit tegyek hogy ritkábban vagy egyáltalán ne fogdossam a nemi szervemet mások előtt és a körömrágásról is leszokjak?

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Kérdező,
    Nekem úgy tűnik, hogy ezek olyan kényszeres viselkedések lehetnek, amelyeknek nincsen tudatában, azaz pontosabban csak félig tudatosak: nem szándékosan, tudatosan kezd hozzá, és csak akkor ébred tudatára annak, hogy mit csinál, amikor figyelmeztetik, vagy amikor már sebes a keze.
    Szinte biztos vagyok benne, hogy ez nem a probléma maga, hanem valami olyan feszültségnek a következménye, amiről a levele nem szól, és aminek a forrásával Ön talán nem is foglalkozik egyébként.
    A javaslatom ezért az, hogy fel kellene tárni a feszültségeinek a forrását, és kitalálni, hogy azokon a feszültségeken hogyan lehet enyhíteni. Könnyen lehet, hogy ezek a "rossz szokásai" ettől enyhülni fognak, vagy hogy így majd a viselkedését könnyen, vagy könnyebben tudja kontrollálni.
    Javaslom, hogy ehhez keressen fel személyesen egy pszichológust.
    Üdvözlettel
    Biró Eszter

  • Az jár a fejében, hogy férje miért használja ki anyagilag

    Kedves Bíró Eszter!
    Egyszerüen nem értem a párom és a környezetében élö embereknek a viselkedését. 4 éve vagyunk együtt én 23 ö 27éves. Sokszor bedobta azt nekem régebben hogy öt sneki nem támogatja anyagilag....ez engem annyira irritált h volt ugy h visszaotditottam rá hogy szeirnted engem ki… Még több

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Kérdező,

    Pszichológiai értelemben nem az a jó kérdés, hogy miért várja el (ezt a barátjának kell tudnia, és ő tudhatja a választ is), hanem azt, hogy Ön ennek az elvárásnak miért… Még több

  • Kedves Eszter! Én borzasztó rosszul viselem és kezelem már a legkisebb stresszes helyzetet is, hajlandó…

    Kedves Eszter!

    Én borzasztó rosszul viselem és kezelem már a legkisebb stresszes helyzetet is, hajlandó vagyok szinte egyből bepánikolni.
    Voltam már szakembernéll, aki azt mondta hogy semmilyen komoly mentális problémám nincs (aminek természetesen nagyon örülök) csak hisztis vagyok (na ennek a kijelentésnek annyira már nem örültem).. Azt mondta "próbáljam magam összekapni" és "ne vegyek mindent a szívemre" igen persze, ezt így mondani könnyű..
    Azt is mondta még, hogy további kezelésre ő nem lát indokot, így nem is voltam nála többet.
    Viszont hiába próbálom magam "összekapni" a stresszes esetekre ugyanúgy nagyon érzékenyen reagálok, a legkisebb rossz megjegyzésen is képes vagyok napokig emészteni magam és ez eléggé kihat az életemre.
    Érdeklődnék, hogy lehet-e ezen valamilyen úton módon változtatni, hogyan tudnám megtanulni kezelni az ilyen helyzeteket?
    Nem akarok mindig mindenen beparázni, pláne most, hogy messzire fogok költözni a családomtól, így teljesen egyedül leszek az ismeretlenben.
    Szívesen olvasnám egy-két tanácsát!

    Köszönöm szépen!

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Kérdező, azért én nem hiszem, hogy ezzel ne lehetne valamit kezdeni. Például ki lehetne nyomozni, hogy mi az oka annak, hogy ilyen könnyen megijed, hogy mitől nem nagyobb a biztonságérzete. Például hogy (esetleg) miért is nem bízik jobban saját magában.

    Aztán fontos azt is végiggondolni, hogy mi a közös sajátossága azoknak a helyzeteknek, amelyeket olyan rosszul visel. Vannak, akik félnek attól, hogy mások előtt megszégyenülnek, de olyan emberek is vannak, akik azokban a helyzetekben rémülnek meg, ahol pl. fizikai sérülés veszélye fenyeget. Önnél hogy van ez, Ön mit visel ilyen neheze?

    Ha ezeket végiggondolja, akkor előre ki tudja számítani, hogy ha jön egy olyan helyzet, ami ijesztő lehet Önnek. Ha előre tudja, akkor készülhet rá. Hogy hogyan, az is végiggondolást igényel: Mi az, ami Önnek megnyugvást, biztonságérzetet hoz - ezzel kellene készülnie.

    Szívesen válaszolnék konkrétabban, de a leveléből sok mindent nem tudok meg. Ha személyesen beszélgetnénk, akkor a fentekről kérdezném, és együtt ki tudnánk találni, fel tudnánk fejteni a problémáját. Nem mondom, hogy rögtön, de fokozatosan.

    Szóval attól, hogy nincs komoly mentális problémája, attól még lehet szüksége segítségre. Makkegészséges emberek is járnak pszichológushoz. Szerintem Önnek is meg kellene próbálnia.

    Biró Eszter

  • Kedves Bíró Eszter! Azzal a problémával fordulnék Önhöz, hogy érdemes volna-e felkeresnem egy pszichológust?…

    Kedves Bíró Eszter!
    Azzal a problémával fordulnék Önhöz, hogy érdemes volna-e felkeresnem egy pszichológust? 17 éves lány vagyok, többrétű a problémám, csak hogy nagyjából összefoglaljam ; a legtöbb problémám talán a családommal van a legtöbb problémám. Soha nem szerettek, inkább csak elviselnek, nem érdekli őket különösebben mit csinálok, amíg itthon vagyok. Anyám nem enged el sehova, nincs egy barátom se, nincs senkim. Régebben voltak családi problémák, amik elég mély nyomot hagytak. Persze a mai napig vannak ilyenek. Az iskolával is problémák vannak, elég sokat hiányzok ebben a tanévben, mert semmi motivációm bemenni. Állandóan levert vagyok, kedvetlen, nem tudok csinálni semmit sokszor. A korombeliekkel sem jövök ki jól, mindig idősebbekkel szoktam ismerkedni, ezzel kapcsolatban is vannak problémáim. Rászoktam 3-4 hónapja a cigire, vagdosom néha magam, amitől nem lesz jobb, de kényszert érzek rá sokszor. Egyre többször fordul meg a fejemben az öngyilkosság, évek óta. Csináltam már butaságokat, csak nem szeretnék egyszer olyat csinálni, amit megbánnék. A pszichológustól meg félek, hogy hogy mondjam el neki az összes problémámat, meg egyáltalán beszélni erről. Mit kéne tennem?
    Válaszát előre is köszönöm!

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Kérdező, nagyon is jó gondolat pszichológus segítségét kérni. Nem kell félnie, majd a pszichológus segít abban, hogy hogyan is mondja el a dolgokat, ha valamit nem értene jól, majd kérdez, hogy segítsen. ebben is.
    És most menjen, amíg "gyerek", mert 18 éves kor alatt a Kerületi Nevelési tanácsadóban ingyenesen kaphat segítséget. Ha budapesti, akkor itt is megkérdezheti, hogy tudják.e fogadni: http:⁄⁄www.heimpalkorhaz.hu⁄index.php?menu=2&tab=rovat_al&id=266

    Magánrendelésre is lehet menni, de ott persze fizetni kell, csak akkor vágjon bele, ha ezt tartósan vállalni tudja.

    Szülői beleegyezésre, illetve háziorvosi beutalóra szükség lehet, erre is kérdezzen rá.

    Üdvözlettel: Biró Eszter

  • Kedves Eszter! Kérdezni szeretném Öntől,hogy miért lehet az hogy egyáltalán nincs kedvem lefeküdni a…

    Kedves Eszter!
    Kérdezni szeretném Öntől,hogy miért lehet az hogy egyáltalán nincs kedvem lefeküdni a párommal.32 éves 2 gyermekes anyuka vagyok,rengeteget dolgozom,gyermekeimet egyedül nevelem.Elváltam gyermekeim apjától,és megismerkedtem egy nagyon rendes fiuval aki nagyon tetszik is -semmi gond nincs vele,imád engem és a gyerekeimet is,pedáns,tök jó pasi-de tényleg-8 honapja vagyunk együtt. Ő elötte volt , életem legnagyobb szerelme,akivel másfél évig jártunk,aztan vége lett,mert mindig csajozott :(.-hozzá sose voltam fáradt vagy kedvtelen,meghaltam volna a karjaiba,imádtam...Most pedig itt a párom nagyon türelmes,és úgy kell mindig megerőszakolnom magam hogy lefeküdjünk mert egyáltalán nem kívánom.
    Hétköznap melózunk mindketten,hétvégén pedig sexelni kell -nem kell de illene de már kezd teher lenni..Pedig nagyon jó a pasim az ágyba,vele tényleg semmi gondom,szeretem de nem vagyok szerelmes :(-pedig ha az eszemre hallgatok vele maradok egy életen át olyan rendes elvisz dolgozni eljön értem,bármit megtenne értem meg a gyerekekért...
    Csak egy gondom van vele,nem akar elengedni bulizni,retteg attol hogy ha iszom akkor megcsalom es nem akar elveszíteni,túl jó nőnek tart,és fél hogy valami jobb pasi elvesz tőle..
    Régebben is eljartam a csajokkal bulizni néha, sose volt egyik barátomnak sem problémája ezzel...Ő meg azt mondja ha elmegyek biztos aznap xanaxal alszik-próbál beszabályozni de mondtam neki már hogy ez nem igy működik...
    Szeretném kérni tanácsát,Ön mit gondol erről a kapcsolatról?!

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Kérdező, ez úgy hangzik, mintha nem annyira a szíve, hanem az esze szerint választott volna most párt. És nagyon is érthető, hogy a párja megbízhatósága, rendes, jó ember mivolta annyira vonzó Önnek, hiszen a biztonságérzet, a nyugalom, mindenki számára fontos. És különösen biztosan fontos egy fiatal anyának, aki a gyerekeit egyedül neveli, nagyon leterhelt, és sok a felelőssége.
    Több dolgot is gondolok erről, és nem tudom, melyik van közelebb az Ön igazságához. Először is, a szexuális vonzalom útjai van hogy nem azonosak az ész útjaival. Ha ez volna a helyzet, arról egyikük sem "tehet".
    De persze azt nem tudom, hogy a kapcsolatuk korábbi szakaszában mi volt a helyzet, akkor több és jobb volt-e a szex. Mert ha igen, akkor nem a fentiekről lehet szó, hanem valami olyan problémáról kettejük között, ami nem tesz jót a szexuális életüknek. Ha ez így volna, azt egy párterápia kibogozhatja és megoldhatja.
    Nem tudtam meg a leveléből azt sem, hogy a párja féltékenysége vajon oka vagy következménye a szexuális nehézségeknek. Esetleg van Önben valamilyen sértettség, rossz érzés azzal kapcsolatban, hogy a párja Önt "megköti" a levele szerinti értelemben? Mert ez sem feltétlenül tesz jót a vonzalomnak.
    A levele számomra arra utal, hogy a párjának is lehetnek sérülései, rossz tapasztalatai, esetleg a saját vonzerejével kapcsolatban kétségei, hogy ha csak xanaxszal tud aludni, amikor Ön bulizni menne. De persze az is lehet, hogy ez már csak következménye annak, hogy érzékeli az Ön szexuális vonakodását, és attól tart, hogy ez azt jelentheti, hogy Ön kifele megy a kapcsolatukból.
    Láthatja, hogy számomra túlságosan is sokrétű ez a helyzet ahhoz, hogy egyértelmű választ tudjak adni. Ha személyesen beszélgetnénk, nyilván még több réteg tárulna fel, és egyben esély lenne arra, hogy súlyozzuk, melyik feltételezésnek van köze a valósághoz, és merre lehet elindulni a helyzet tisztázása, és javítása érdekében.
    Én azt javaslom, hogy sokat-sokat beszélgessenek ezekről a dolgokról a párjával. Szükség lehet ebben esetleg pszichológus segítségére is, ami hatékonyabbá teheti a beszélgetéseiket.
    Meglátja, kell-e külső segítség. Ha úgy érzi, hogy igen, akkor az elérhetőségeimen engem is megtalál, és kereshet párterápiás segítséget a Magyar Családterápiás Egyesület honlapján keresztül is.
    Üdvözlettel:
    Biró Eszter

  • Kedves Eszter! Kolléganőmnek tavaly márciusban halt meg a férje,és mostanában egyre többet,beszél…

    Kedves Eszter!

    Kolléganőmnek tavaly márciusban halt meg a férje,és mostanában egyre többet,beszél arról,hogyan halt,meg,hogyan bánt ő vele,mit kellet volna másképp...ezzel nincs is bajom azzal viszont igen,hogy Nagymamám 25 hónapja halt,meg,3 hét súlyos fájdalmak kíséretében. Én most pedig,hogy így egyre többet beszélünk a halálról,olyan bűntudat támadt,bennem,hogy az utolsó napon nem mentem be hozzá kórházba,pedig,mondani akart még valamit. Saját hibámból nem mentem megtehettem volna,de még is otthon maradtam.Az utolsó ami meg maradt bennem,az a telefonhívás mikor azt mondtam,nem megyek,akkor a háttérből hallottam a fájdalmas jajgatását mamámnak. Eddig valahogy nem is foglalkoztam ezzel,de most mintha minden percben ezt a fájdalmat hallanám. Ami még rosszabb vagy talán nem, nem tudom megítélni, Szükségét érzem annak,hogy be menjek a kórházba arra az emeletre szobába ahol ő meghalt látni az ágyat amiben feküdt haldoklott.-Életemben először láttam haldoklót,egy olyan ember halálát követtem végig aki ÉRTEM sok mindent megtett és az utolsó napon ÉN hálátlan,dög,nem mentem el hozzá-. Két éve már mi értelme van ezeknek az érzéseknek,már rég el kellet volna felejtenem az egészet,különben is halála után úgy 2-3 hónappal,már nem is foglalkoztam,a dologgal,akkor most miért ezek az érzések? A bűntudat,a késztetés,hogy újra lássam,a szenvedésének,helyszínét,mi ez az egész? Teljesen olyan mintha vissza mentem volna az időben,és újra élném ezt az eseményt.

    Rendben van ez így, vagy velem van a gond? Már két éve nem csak pár hónapja. Segítséget szeretnék kérni,nem látom át,hogyan is kezeljem ezeket az érzéseimet,hagyjam,vagy harcoljak ellenük? Mit tehetnék?

    Kedves Eszter,válaszát előre is köszönöm "t"

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves "t",

    Szerintem ezek az érzések nem "annak ellnére" törtek elő, hogy a nagymama halála után 2-3 hónappal már nem is foglalkozott a veszteséggel, hanem éppen azért. Hiszen 2-3 hónap nagyon rövid idő a gyászfeldolgozásra, amit mutat az a régi szokás, hogy a gyászt régen 1 évig tartották - pszichológiai értelemben időnként még ez sem elég.

    Biztos vagyok abban, hogy maradt egy csomó fel nem dolgozott érzése, gondolata, sok fel nem dolgozott esemény, amit nem gondolt végig, amiibe nem ereszkedett bele, és amit a kolléganője történetei most felelevenítettek.

    Úgy tűnik, hogy Ön bizonyos értelemben most kezdett hozzá a gyásza feldolgozásához, és ráébredt arra is, hogy a halál véglegessé tett sokmindent, a nagymama elvesztését kívül az utolsó napi döntését is.

    Tapasztalataim szerint az a jó, ha van módja a gondolatairól, érzéseiről beszélni, gondolkodni, sírni is, ha az érzései azt diktálják. A kolléganőjétől szerintem ebben a tekintetben sokat tanulhat. Olyan emberrel kellene sokat beszélgetnie, aki elbírja a Maga fájdalmát, vagyis a gyászban lévő kolléganő valószínűleg nem volna jó választás. Barát, családtag sokat segíthet, de pszichológushoz is érdemes lehet fordulni - én is foglalkozom hasonló problémákkal, és látom, hogy a személyre szabott segítség milyen sokat jelenthet.

    Szóval nem hinném, hogy Önnel "gond lenne", abban az értelemben, hogy amit átél, az normális, csak éppen mivel fájdalmas és megterhelő, mégis fontos az érzéseivel alaposan foglalkoznia.

    Üdvözlettel:

    Biró Eszter

  • Kedves Bíró Eszter! Azért írok önnek mert súlyos gondjaim támadtak a baráti kapcsolatomban! Na szóval…

    Kedves Bíró Eszter! Azért írok önnek mert súlyos gondjaim támadtak a baráti kapcsolatomban! Na szóval akkor leírom: Van egy kedvenc csapata barimnak kb 10 éve szurkol neki. Én is elkezdtem neki szurkolni egy éve, viszont mondta h. őmiatta szurkolok neki inkább engedtem és csapatot váltottam. Aztán meg mondta nekem hogy jó a hajam, én is meg akartam dícsérni az övét mondtam neki hogy az övé jobb és én is olyat szeretnék mint neki van. Erre meg ideges lett, meg durung. Aztán volt olyan is hogy dicsérem a stílusát erre így szól: jól van már, oké.
    Aztán most meg azért lett dühös mert 1 hete mondta van kedvenc amerikai foci csapata. Erre tegnap kikapott a shawks-tól, a 49ers én meg kiírtam facera h. nyert a shawks. Erre ő meg elhordott mindennek hogy mit foglalkozok mindig azzal amit ő is szeret, meg hogy nem is láttam a meccset (tényleg nem :D ) akkor minek irkálok ilyeneket ki. Erre mondta hogy mindig csak másokat utánzok. Ezt már más is megmondta nekem, de lehet én vagyok a szerencsétlen vak hogy nem látom mi az utánzás a viselkedésemben!
    (Én 19 éves vagyok ő pedig 20 éves mindketten fiúk)

    Ön szerint mit tegyek ezzel a gyerekkel? nagyon jó barátom, nem akarom elveszíteni!

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Kérdező, szerintem nem a barátjával "kell valamit tenni", hanem saját magával: magabiztosabbnak lennie saját magában, saját választásaiban, ízlésében. Az persze természetes, hogy mindenkire nagy hatással vannak a barátai, kapcsolatai. De fontos, hoyg ne veszítse el magát, az egyéniségét egy kapcsolatban semelyikben. Ez akkor érhető el, ha keresi, hogy Magát mi érdekli, Maga mit szeret, miben leli örömét stb. Persze ebben biztosan lesz hasonlóság Ön és a barátai között hiszen akiknek totálisan más az ízélése, azok nem is tudnak összebarátkozni egymással, vagy nem értik meg jól egymást.
    Pl. ha megnézi azokat a meccseket, amiket a barátja megnéz, akkor el tudja dönteni, hoyg Magának ez érdekes-e, vagy sem, értelmesen tud róla véleményt nyilvánítani, a barátjával e témáról beszélgetni, és akkor már nem puszta utánzás az sem, ha örül a győzelemnek.
    De vigyázzon, tényleg, mert kevesen szeretik, ha egyéninek szánt viselkedését, öltözetét utánozzák, és ezzel az az egyediségét elveszíti.
    Üdvözlettel: Biró Eszter

  • Tisztelt Bíró Eszter Pszichológus asszony! Egy olyan kérdést szeretnék feltenni önnek ami már tegnap…

    Tisztelt Bíró Eszter Pszichológus asszony!

    Egy olyan kérdést szeretnék feltenni önnek ami már tegnap este óta zavar! Tehát jelenleg húsz éves férfi vagyok, egy főiskola másodéves hallgatója vagyok FOSZ szakon, és idén elkezdtem egy OKJ -s képzést anyám nyomására hogy csináljam azt is mert kevés lesz a FOSZ. Na most pedig eldöntöttem hogy el szeretnék menni főiskolára, tehát idén beadom a jelentkezési lapot! Aztán tegnap összeültem a barátokkal beszélgetni. Erre mondtam az egyiknek hogy mi a tervem. Erre mondta hogy hülyeség mert úgyse fogok elhelyezkedni vele, csak elcseszek négy évet az életemből Még megkérdezte hogy miért szeretnék pont oda. Erre azt mondtam hogy addig is nem kell a munkán törnöm a fejem, ergo nem kell melóznom, és mindemellett még okosabb is leszek. A választásom meg azért esett erre a szakra ahova jelentkezni fogok mert ide nem túlságosan magas a bekerülési ponthatár.
    Erre azt mondta hogy teljesen cél nélküli életet élek, csak belekapok mindenbe és nem is tudom mit akarok csinálni! A mondatai hideg zuhanyként értek, teljesen elvesztettem a fejem, forgott velem a világ, szédültem..

    Na most meg szeretném kérdezni Öntől, mint képzett szakpszichológustól hogy mi az Ön véleménye? Igaza lehet e haveromnak?

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Kérdező,
    Szerintem a legelgondolkodtatóbb az, hogy Ön érzelmi értelemben milyen hevesen reagált arra, amit a haverja mondott. Ez az én számomra azt mutatja, hogy Önnek érzelmileg a haverja mondataitól függetlenül is (és függetlenül attól, hogy a haverjának igaza van-e vagy sem) nagyon fontos kérdés most, hogy vannak-e céljai az életben vagy sem, illetve hogy azok mik is. Talán benne lehet ebben az anyukájához való viszonya is.. nem tudom.
    Abban viszont biztos vagyok, hogy ha Önt ez ennyire érzékenyen érinti, akkor a haverjának legalábbis annyiban igaza lehet, hogy Önnek ezzel a kérdéssel komolyan foglalkoznia kell, végig kell gondolnia, hogy merre tovább.
    Engem elgondolkodtat a leveléből az a mondat, hogy "addig sem kell melóznom, és még okosabb is leszek". Mondjuk ez nem arra vall tényleg, hogy nagyon céltudatosan haladna előre az életében. Nem beszélve arról, hogy egy újabb iskola elvégzésével csak akkor lesz tényleg okosabb, ha komolyan veszi, vagyis hát az is "meló", ha másképpen is. Mintha nem annyira a választott iskola VONZANÁ, hanem a munka kötelezettsége TASZÍTANÁ.
    Mivel előbb-utóbb mindenképpen dolgoznia kell majd, és a tanulmányaival ezt a (hosszú) életszakaszt készíti elő, tényleg végig kellene gondolnia, komolyan, hogy mi lesz majd a munkája, amiből meg is lehet élni, és amit el tud majd viselni (vagy akár szeret is majd) az iskolái befejezése után következő kb. 40 évben. És ennek megfelelően érdemes döntenie a további tanulmányairól is.
    Különben ha ez ennyire felzaklató téma most az Ön számára, mindezt megteheti egy pszichológus segítségével is.
    Üdvözlettel: Biró Eszter

  • Tisztelt Doktornő! Arra volnék kíváncsi, hogy elfojtott események felidézése lehetséges e hipnózis…

    Tisztelt Doktornő!

    Arra volnék kíváncsi, hogy elfojtott események felidézése lehetséges e hipnózis során. Bár az esemény után napokkal később, de tisztán emlékszem, hogy azt gondoltam "erről nem kell tudnia senkinek, ez rám tartozik,hogy bizonyítom be, hogy én ezt nem akartam , megérdemeltem. Tanulok belőle, és ezt el kell felejteni". Az emlék töredékek csak az esemény után napokkal később jelentek meg és nem vagyok benne biztos, hogy nem e randidrog hatása alá kerültem. Egy hipnoterapeuta segítségével előhívhatóak a tényleges események? Ha ott voltam, átéltem ez működhet? Képtelen vagyok felidézni a történéseket és már nem tudom, hogy valósak e azok az emlékképek amik megjelennek, vagy csak az elmém próbálja megadni a válaszokat,összerakni a történteket.

    Válaszát előre is nagyon köszönöm!
    Tisztelettel:B

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves B, igen, a hipnózis segíthet az emlékek felidézésében. Mivel azonban az sosem véletlen, hogy mi az, amit elfelejtünk (ezek többnyire olyan fájdalmas, kínos, terhes dolgok, amelyeket nehéz volna a tudatunkban tartani), ezért nem csak a felidézés, hanem a felidézett kellemek feldolgozása is fontos feladat.
    Vagyis ha hipnózis segítségét kívánja igénybe venni, akkor hipnózis terén is képzett PSZICHOLÓGUS segítségét vegye igénybe, ez a biztosngáso megoldás. (Veszélyes ui. ha olyan ember alkalmaz hipnózist, akinek nincs megfelelő képzettsége az ilyenkor felszínre kerülhető mély tartalmak elrendezéséhez).
    Üdvözlettel: Biró Eszter

  • Meghalt, azóta eltelt az idő

    Kedves Eszter!

    Bennem 2 éve őrlődik egy dolog,amit a mai napig nem sikerült feldolgozni.Akkor 23 éves voltam.Anyum kapott egy telefont,amiben közölték vele,hogy apukám meghalt.Ezután elmondta nekem.Tudja mi volt az első reakcióm?Nevetni kezdtem! Ezt egyszerűen nem tudom magamnak megbocsátani… Még több

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves Mónika, erre az érzelmileg súlyos kérdésre nagyon egyszerű és megnyugtató a válaszom: egy ilyen rettenetes sokk váratlan reakciókat vált ki az emberből, ez történt Önnel is, és ez nem ritka. A reakciójának… Még több

  • Tisztelt Bíró Eszter! Irja hogy induljak el az önismeret útján.Én voltam az a jelentkező aki párkapcsolati…

    Tisztelt Bíró Eszter!

    Irja hogy induljak el az önismeret útján.Én voltam az a jelentkező aki párkapcsolati gondokkal irt,a 28 éves srác-T.Bár levele nagyon részletes volt,és nagyon sok igazságot látok benne,még lennének kérdéseim.

    Ezen az úton csak pszichologussal lehet elindulni? Vagy olvassak önismereti könyveket? Ja meg kérdezte hogy élek.A munkahelyemen meg otthon nagyon jól helytállok,de nem igazán vannak társas kapcsolataim.Nem csak szerelmiekre gondolok,izolálódtam a többiektől valahogy.Én is hibás vagyok ebben,ezt mondtam a pszichologusnak is.20 éves koromig társasági ember voltam.Aztán kezdődött ez a társas kapcsolatok leépülése,sztem a tesztoszteron szintem is csökkent,ha már a párkapcsolatról volt szó.Neurologusnál voltam viszont,hogy valamilyen konkrét organikus betegséget kizárjanak,de nem találtak ilyet,nincsen elbutulásom vagy tudatzavarom,tudatom,agyműködésem ép.

    Tény hogy kötödési problémám lehet hogy van,bár pszichiáter nem látott.Azért állitom ezt,mert több barátom is nehezményezte,hogy nagyon számithatnak rám ameddig nem unok bele a barátkozásba.Ez is igaz.
    A körzeti pszichiátriát nincs kedvem terhelni,mert ott az én problémám bagatellnek minősül.

    Semmilyen sokkszerű trauma nem ért egyébként.

    Ezekre még kérném szives reagálását-igyekeztem azokat is beleirni amire rákérdezett,őszintén.

    Tisztelettel:T

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves T.,

    Nem csak pszichológussal lehet önismeretet fejleszteni, de mivel Önnek elég konkrét panaszai is vannak az életvitelére, talán célszerűbb lenne pszichológushoz fordulni, hogy hatékonyabb legyen a dolog.

    Én nem organikus, vagy egyéb testi problémát keresnék a panaszai mögött, hanem inkább lelki természetűeket. Hiszen ha igaza volna a tesztoszteron szintjével kapcsolatban, attól még nyugodtan lehetnének barátai, és lehetne szenvedélyes mozirajongó, vagy zenélhetne rockzenekarban. Azt akarom csak mondani, hogy a szexuális vágy csökkenését magyarázhatja a tesztoszteron szint csökkenés, de a magányosságot általában nem.

    Úgy gondolom viszont, hogy Önben nyilván lehet jó adag szorongás a saját helyzetét illetően, különben nem merülne fel Önben, hogy elbutult lehet, vagy tudatzavara, ilyesmije volna. Ez is azt mondatja velem, hogy pszichológushoz fordulni.

    Én sem a körzeti pszichiátriát mondanám, hanem inkább egy pszichológiai magánrendelést. Természetesen egy rövid levelezés alapján nem tudhatom, hogy mi van Önnel, de én nem betegséget keresnék elsősorban, hanem megoldandó pszichológiai problémákat. A magány rossz, de nem betegség.

    Biró Eszter

  • Tisztelt Bíró Eszter! A segitségét szeretném kérni,mert problémám lényegében 5 éve változatlan.Ez…

    Tisztelt Bíró Eszter!

    A segitségét szeretném kérni,mert problémám lényegében 5 éve változatlan.Ez pedig az hogy nincs párkapcsolatom.Ez már eléggé idegesit,tekintve hogy 28 éves vagyok.Voltam én már pszichologusnál is,aki megállapitotta hogy a szokottnál is erősebb,makacs személyiségem van,ami igaz is.Hozzá tartozik sok segitővel volt már konfrontációm pl magántanár vagy logopédus,ez utóbbit teljesen kikészitettem,amikor kisgyerek voltam.Kettősnek mondanám a viselkedésemet,mert pl a családommal vagy az ismerőseimmel nagyon jól kijövök,meg sok embernek segitek egyébként is,bennem van a jószándék.A beszédhibámat később kinőttem.

    Mindig olyan lányok futottak utánam az elmúlt 5 évben akikkel nem tudtam volna elképzelni kapcsolatot.Pedig olyan is volt hogy erőt vettem magamon,hogy majd megjön az ihlet,de nem jött,igy el is határoztam hogy kár esélyt adni olyannak aki nem tetszik alapból.

    Kezdek úgy élni mint egy öregember,ritkán járok el.

    Kérem segitsen,mi lenne a megoldás.Azt ne irja,kérem hogy majd egyszercsak rámtalál ez a dolog,mert szerintem ennél azért több kell,vagy győzzön meg az ellenkezőjéről.Látja most is kezdődik a makacskodás,pedig belül várok a segitségre,mert el vagyok keseredve:(.

    Üdvözlettel:T

    AZ ORVOS VÁLASZA:

    Biró Eszter

    Kedves T.,

    Szerintem abban teljesen igaza van, hogy várni, hogy Önre találjon ez a dolog, nagyon is kevés lehet, mert az elmúlt 5 évben ha nem jött az ihlet spontán módon, akkor tényleg van ezzel Önnek aktív feladata, nem csak az, hogy várakozzon, hogy majd lesz valami.

    Az első, ami a levelében elgondolkodtatott, az az, hogy mit állapított meg a pszichológus. Na ez az a pont, ahol nem kell megállni, mert ez nem a cél, hanem a kiindulópont.

    Ha Ön makacs (de vajon ez most mit is jelent Önnek?? jó vagy rossz tulajdonság ez??), akkor ezzel bánni kell tudni, mármint hogy Önnek meg kell tanulnia muzsikálni azon a hangszeren, amije van, azaz azzal a személyiséggel, azokkal a tulajdonságokkal élni, amilyen Ön. Vagy változtatnia kell azokon a sajátosságain, amelyekkel Ön is nehezen jön ki, és így a párkapcsolatának akadályát jelenthetik. Mindkettőhöz kellhet pszichológus, erre (is) van kitalálva a mi szakmánk.

    Aztán meg az is lehet, hogy Önt valamilyen fel nem ismert, nem tudatosított szorongásai, vagy egyéb érzelmei gátolják a pártalálásban. Vagy már a keresésben is. Tippem nincs, nem is lehet egy ilyen rövid levél alapján. De mivel a világ tele van potenciális szerelmi és szexuális partnerekkel mindenki számára, hát mégiscsak valahogy Önnek nincsenek nyitva a kapcsolódási pontjai - vajon mi lehet emögött??

    És hát azt is gondolom, hogy ez "nem csak" párkapcsolati ügy. Hogy egy 28 éves ember úgy éljen, mint egy öregember, az nincs rendjén. Milyen önnek a hangulata egyébként? Miben leli örömét? Hogy él? Amúgy szereti az életét, otthon érzi magát abban?

    Szóval én azt javaslom, hogy ne várja, hanem keresse a segítséget, és induljon el egy önismereti úton, ami lehetővé teszi, hogy saját magához közelebb kerüljön, hogy pontosabban meg tudja fogalmazni, mit érez, mit gondol, mit vár egy párkapcsolattól, mi tetszene, mi az, amit szexuálisan illetve érzelmi értelemben vonzónak találna, stb. Vagyis paradox módon azt javaslom, hogy most első körben ne párt, hanem önmagát keresse, aztán majd meglátja, mi legyen a következő lépés.

    Üdvözlettel: Biró Eszter